Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng

302 oldal

Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Firelight

Fordító: Marczali Ferenc

ISBN: 9789632454351

Fülszöveg:

EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM. A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe.
Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi. Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.

Külsőre:

Kifejezetten mutatós, hogy szinte az egész borítót elfoglalja Jacinda haja. Lángoló tűzvörös sörény. Annyira illik hozzá, a karakteréhez. A cím kiírás lehetett volna tüzesebb, de elég látványos ahhoz, hogy már a színét felismerjem, ha fél szemmel megpillantom.

Ami tetszett:

A kérdés inkább az, hogy mi nem.

Ami kevésbé:

Hm... talán az, ahogy Jacindával bántak.

Kedvenc szereplő:

Will és Jacinda... így együtt.

Szerintem
Ugyan nem ezt akartam eredetileg hozni, de kihívás miatt kellett egy sárkányos könyv. :) Idézetet pedig nem írok ki belőle. Nagyjából az egészet ki tudnám idézni, így inkább annyit mondok csak, hogy olvasd el. Feltétlenül!

Azt hiszem ez lesz az a történet amiről nem fogok tudni úgy beszélni, illetve írni, hogy közben ne áradozzak és ne spoilerezzem szét. Egyszerűen megveszek érte. Az első pillanattól kezdve teljesen magával ragad. Együtt lélegzek, együtt izgulok a főhősnővel. Olyan mértékben képes voltam elmerülni a történetben, hogy mikor hazafelé leszálltam a buszról, egyszerűen csodálkoztam, hogy rendesen kapok levegőt, hogy fúj a szél egy kicsit. Percekig teljesen össze voltam zavarodva, hogy én most nem is sivatagba vagyok és miért akartam az előbb még megfulladni a légszomjtól.

Majdnem lerágtam a körmöm az elején, mikor a vadászok rájuk akadtak. Visszatartottam a lélegzetem, amikor a sivatagban erőlködött a repüléssel. Sírtam, mikor az anyja megvédés címszóval eldöntötte, hogy megcsonkítja a saját gyerekét. Csak nekem tűnt fel, hogy tulajdonképp ugyanazt tette, mint amire a falkája készült? Ők a szárnyát akarták elvenni, az anyja az énje egy részét. Semmivel sem érzem őt jobbnak tőlük.

A vadászok is hihetetlenek. Most egy jó ideig tuti félni fogok a fekete autóktól...

Ennyire ritkán éltem együtt egy könyvvel. Szó szerint együtt dobogott a szívem Jacindával. És még be se fejeztem a könyvet. Muszáj volt elkezdenem az írást róla. El nem tudom képzelni mi lesz még a vége, de az biztos, hogy nem utoljára olvasom.

És most, hogy a végére értem nem is tudom mit írhatnék. Az első biztosan az, hogy alig várom a folytatását. Ha csak fele ennyire lesz jó is, már megéri. Annyira nagyon drukkolok a kedvenc párosomnak. Bár Will a kis titkolózása miatt megérdemelne egy alapos fejbevágást.

Ez az a könyv ami még napokig kavarogni fog a fejemben. Nem is tudom, hogy képes leszek-e mást olvadni most. Talán hagynom kellene leülepedni.

Sárkány szeretőknek kötelező darab, de ugyanúgy bárkinek aki csak egy kicsit tényleg el akar tűnni a világból. De azért ne hagyjatok olvasás közben semmit se égve... nekem a mikrót sikerült majdnem felrobbantanom, mert teljesen elfelejtettem a bögre vizemet. :)