Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Smaragdgrün
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789632456829
Fülszöveg:
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa
Külsőre:
A zöldet is szeretjük. Elvileg illik a történethez is, csak a gyíkokat nem értem. Komolyan... pedig gondolkodtam rajta... Ha valakinek van valami tippje ossza már meg, ne hagyjon sötétben.
Ami tetszett:
Az, ahogy végül megoldották, hogy a grófnak ne jöjjön össze amit tervezett. Az annyira jó volt.
Ami kevésbé:
A végén az ugrás, amit majd lent kifejtek bővebben szóval jó spoileres lesz.
Kedvenc szereplő:
Leslie, James, Nick, Caroline és Xemerius továbbra is.
Szerintem
És az egész sorozatból ezt a részt szerettem meg a legjobban. De annyira, hogy legszívesebben újra nekiállnék az egész sorozatnak. Persze azért nem fogok, de akkor is. Amikor régen barátnőm ajánlotta, nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. Nem is álltam neki rögtön, mert emlékeim szerint épp mást olvastam. Aztán persze pikk-pakk ledaráltam az egészet. Most második olvasásra hiányzott kicsit az a fajta tudatlan izgalom, ami az elsőnél még megvolt, még is végig izgultam. Kicsit máshogy, kicsit több előre mosolygással, de bármikor újra elővenném.
És akkor a történések. Volt ám itt érzelmi hullámvasút bőven. Mindenki részéről, de főképp a két főszereplővel. Fura, de teljesen elfelejtettem mostanra, hogy Gideon tulajdonképp miért is bánt úgy Gwennel, ahogy bánt. Még ebben a részben is sokáig, bár látható volt részéről többször is, hogy próbálna javítani a helyzeten.
Leslie most már Gideon öccsével kiegészülve hihetetlen jó nyomozópárost alkotnak. Persze azért a bátyuskát sem kell elfelejteni, mert neki is vannak igazán sziporkázó ötletei és pillanatai. Jó pár dologra ő jön rá, vagy ő ötli ki. Szerintem igazán ebben a részben lehet őt a legjobban megismerni és persze Lucy és Paul kettősét is. Róluk is rengeteg minden kiderül... de még mennyi minden. Amikor molyon az egyik zónában olvastam, először le se esett. Nem figyeltem a végén a neveket, így mikor megláttam, percekig tátott szájjal bámultam. Lucy és Paul leszármazottja Gwenék komornyikja. Ez valami eszméletlen felfedezés volt. És úgy megnéztem volna mikor Gwen erre rájön és hogy utána otthon újra találkoznak. Végül is így Gwen a nagynénje. Legalábbis ha jól bogoztam ki a családi kapcsolatokat.
És igen arra is kíváncsi lennék, hogy végül Gwen visszament-e a nagyapjához olyan időpontban, mikor már tudta az öreg is, hogy ő nem is az ő unokája. Vajon az is milyen beszélgetés lett volna? Túl sok olyan kérdés maradt, amit bőven bele lehetett volna írni. Persze ennek is van értelme, mert így az olvasók fantáziája tovább dolgozik.
Ilyen kimaradt dolog az, amit fentebb írtam kevésbé tetszetős dologként. Adott ugye az a pont mikor rájönnek kicsoda is a grófunk a jelenben. Adott az, hogy elintézik végül is. És aztán? Mit szólnak a nagybecsű páholytagok, mikor megtudják, hogy át lettek verve, mint a... khm. Szóval át lettek verve. Gideon megemlíti, hogy meg kell kötözniük, aztán hirtelen vágás, már a suli. Hát... azért itt lett volna még kifejteni való. Picit lecsapottnak érzem.
Ettől függetlenül összességében nagyon szeretem. Lehet ezt már írtam, de nem baj. Meg kell majd újra köszönnöm barátnőmnek, hogy ajánlotta. Biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni és bátran ajánlom bárkinek, mert ahogy a fülszövegnél is áll. Beleszeret aki elolvassa.
Majdnem elfelejtettem. Menet közben kiírtam két idézetet, amiken eszméletlen jókat nevettem. És ez akkor a búcsú a sorozattól.
"És Gwendolyn, mind a te kedves fiúdon köszörülik a nyelvüket. Nyilván alaposan a feje tetejére állította a tervüket. Ráadásul mindegyiküket szörnyen feldühítette, mert egész idő alatt idiótán vigyorgott maga elé." Természetesen Xemerius.
"– Fekete bikakata pokog a kekita katikakövön, pekete bikakafa kopog a pekika kakikaköbön, fekete fikapata kofog a pepika pakikakövön – kiáltotta Gordon magabiztosan."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése