Melissa Marr: Veszélyes játék

302 oldal

Kelly Könyvkiadó

Eredeti cím: Wicked Lovely

Fordító: Réti Viki

ISBN: 9789639943674

Fülszöveg:

A tündérek kedvesek és bájosak?

Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.

Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…

Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!

Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!

Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!

Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?

Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.

Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.

Külsőre:

Látványos, szép a felirat is és illik a történethez. Azt hiszem leginkább ez is a borító miatt került a kezembe. Na meg azért mert marha olcsó volt a postán.

Ami tetszett:

Leginkább az, hogy nem azé lett a lány akié az ilyen történetekben lenni szokott.

Ami kevésbé:

Hát maga a játék nem annyira.

Kedvenc szereplő:

Seth, ezért is drukkoltam neki.

Szerintem

Postai hozzájutás. Tetszett a borító, meg érdekesnek tűnt a fülszöveg. Egy tündéres könyv, ahol a tündérek szemetek. Az ilyen mindig tetszik...

Nem csalódtam, nagyon izgalmas és romantikus kis könyvecske. Adott egy szegény, szegény tündér királyka, akit utál az anyja, ezért lekorlátozza az erejét és csak akkor kaphatja vissza, ha megtalálja a királynőjét. Na persze ha ennyire egyszerű lenne, akkor nem lenne semmi gond. De minden lányzóra vár egy próba. Ha vállalja lehet, hogy ő lesz a királynő, ha nem akkor bele költözik a tél hatalma, ami szép lassan megöli. Ha nem, akkor egy a királyhoz láncolt kvázi ribanc lesz. Ahogy láttam leginkább azok.

Ugye mennyire sajnálni kell? Persze, ha a lányokat előre megkérdezik, valószínűleg egyik se vállalta volna. De hát nem kérdezték... csak miután kiválasztották őket, akkor pedig már nincs visszaút.

Oké, leírtam egy csomó dolgot a sztoriból, de azért bőven nem mindent. Semmi sem ennyire egyszerű, bár tény, hogy én ezért Keenant nem tudtam sajnálni. Senki se kényszerítette, hogy tegye tönkre több lány életét is. Szakítsa el a családjuktól, a barátaiktól, a normális élet lehetőségétől. Cserébe vagy a fagyhalál, vagy a ribiskedés. De tényleg. Kb. az fekteti le őket aki akarja. Sose állapodnak meg, sose lesz családjuk. Ezt pedig rájuk kényszeríti... ezért pedig képtelen vagyok szánni ezt az alakot, még ha neki se jó az élete.

És akkor jön főhősnőnk. Előnnyel indul mivel ugye látja a tündéreket. Előre tudja kicsoda Keenan. De már szerelmes. Na ebből hogy másznak ki? Hát ezt meséli el a történet. Lehet izgulni a szerelmesekért. A bátor és segítőkész, kicsit különc Seth-ért. És drukkolni hogy ne járjon rosszul a főhősnő, még ha ez azzal is jár, hogy elveszti a szerelmét. Vagy nem?

És akkor még ott az előző fagyos kislány, akinek az a dolga, hogy lebeszélje Aislinnt erről az egészről. Na nem mintha olyan nagyon le kellene, elvégre ő eleve nem akarja az egészet. De talán őt lehet a legjobban sajnálni. Megbízott a kis királyban. Szerette annyira, hogy vállalja érte a próbát. És mivel elbukott, félre lett rakva. Na nem mintha hozzá tudna érni úgy, hogy ne okozzon fájdalmat mindkettejüknek.

A történet végére tulajdonképp mindenki jól jár így, vagy úgy, ami elég üdítő változatosság. Általában valaki hoppon szokott maradni, ami itt legfeljebb a főgonoszra igaz. Őt meg úgy se sajnálja senki. Vagy hát legalábbis én nem. Jól meg van írva és még rengeteg dolog rejlik benne, amit nagyon remélem ki fog használni az író. Nemsokára meglesz a következő rész is. Már alig várom. :)