Corinna Ann Jay: A ​fény ereje

392 oldal
Underground kiadó
Magyar írónő
ISBN: 9789631227253

Fülszöveg:

Az ​​erdő… Ha létezik tökéletes szó, ami jellemezheti, az a sötétség. Se madarak, se állatok, se élet. Csak a fák, a csend, és Ő. Már az első napon találkoztam vele, de minél többet tudtam meg róla, annál veszélyesebbnek és félelmetesebbnek tűnt. Kísértet volt. Magára hagyott, dühös és gonosz. Csak úgy hívta mindenki: az Orion király. De már régen nem volt az. Csak egy fenséges uralkodó letűnt képmása, aki poklot csinált egy boldog nyaralásból. És az életemből.
Ha valaki azt mondja pár évvel ezelőtt, hogy ez lehetséges, kinevetem. Igazából semmiben sem hittem régebben.
Nem volt, aki megtanítsa, mi az, hogy hit, és habár apácák között nevelkedtem fel, a csodák valahogy kimaradtak az életemből. Ennek ellenére elég volt egyetlen nap ahhoz, hogy minden, amit normálisnak hittem, összeomoljon, és semmissé váljon az, akiről azt hittem, én vagyok.
S hogy ki is vagyok én? Csak egy lány, akit a sors elvezetett egy helyre, hogy megtapasztalja, milyen elveszíteni a számára legfontosabb embereket, milyen harcolni és szívből rettegni, és azt, hogy hogyan lehet őrülten megszeretni valakit, akit alig ismer.
Ez az én történetem… Arról, hogy hogyan változott meg a világ pár nap alatt egy sötét erdő mélyén…

Külsőre:
Jó vastag papírok, nem csak a borító, hanem a lapok is. Volt is súlya, de nem baj, legalább tartós. Viszont kicsit túl fehérek voltak a lapok. Huzamosabb olvasásnál ez kicsit bántja a szemet, de mivel a betűk is nagyok voltak, ez ellensúlyozta. A borítókép amúgy tetszetős, megvan a hangulata. Ami viszont nagyon zavaró, hogy a sorozat címe van nagyobb betűvel szedve. Állandóan gondolkodnom kellett, hogy akkor most melyik is a címe. Ha ezt felcserélik szerintem sokkal egyértelműbb lenne.
Ami tetszett:
Azt hiszem legjobban maga a legenda tetszett. Meg apuci :)
Ami kevésbé:
Az eleje. Valahogy nekem laposan indult. Szerencsére nem tartott sokáig, utána beindult.
Kedvenc szereplő:
Egyértelműen a főszereplő apja, meg az Orion király... na jó a tesókat is kedveltem...

Szerintem
Itt is megvan sajnos az a hátrány, hogy a könyv már nincs nálam. Utazókönyv volt, amit az írónő indított. Igazából már ez magában is élmény volt szerintem.
Nevekben pocsék vagyok, szóval nem fog eszembe jutni pontosan a főszereplő hölgyemény neve, annyi maradt meg, hogy hasonlít az írónő nevére, ami amúgy szintén tetszett. Játékos hatása volt, ami adott egy pluszt még a történethez.

Ugye ahogy írtam is, kicsit lapos volt az eleje, nem tudtam hova tenni, de ez elmúlt, ahogy elveszett az erdőben és beindultak az események. Feltűnt a megmentő, aki meglehetősen szexi ugye. Jó ilyenre lehetett számítani, de azért még tetszett. Bezzeg engem sosem talál meg az erdőben ilyen pasi... lehet meg kellene próbálnom elveszni egyben? Kár, hogy nálunk csak kicsi erdő van abban meg ez nem fog sikerülni...
Visszatérve a könyvre, elhiszem, hogy a főszereplőnknek fura volt, amit hallott. Normális esetben ki hinne el egy ilyent, főleg egy erdőben talált vadidegennek. De azért az ékszerek feltűnése és a hatásuk csak meggyőzte. Nem volt semmi ahogy sorban előkerültek a testvéreivel együtt. Meg egyáltalán az, hogy tényleg testvérek. Az egész legenda, a világ felépítése, az egész egymásra épülése nagyon jól meg van írva. Bár akadt olyan, amivel nem értettem egyet, de ez inkább a szereplők döntésére vonatkozik.
Például ha egyszer annyira bele van zúgva Elijah-ba, mi a fenének hagyja ott, főleg egy ilyen után? Hogy képes rá, bármit is mondjon a fiú bátyja? Báááár van egy olyan érzésem, hogy az akkor már nem Damian volt. Persze értem én, így biztonságosabb végül is meg minden, de akkor is. Alapos katyvaszt kavar vele, de az is igaz, hogy akkor nem így alakulnak a dolgok.
A másik világban viszont sokakat nem kedveltem. A kígyó jópofa volté s volt is egy olyan érzésem, hogy valami van vele, valami nem stimmel. Mondjuk álmomban sem gondoltam, hogy az lesz aki. Nem lövöm le teljesen a poént a dologban. Másik nagy kedvenc ott, anyuci. Hihetetlen egy nő! Kifejezetten tetszett, hogy Drang elmenekült tőle. Azért az a nem semmi. :)
Aztán persze a vége már az átlag világban. Nem semmi Elijah-tól hogy hagyta, hogy a lány egyedül csinálja, persze neki kellett, de akkor is. De sokszor írom ezt. Igazából ez az a rész, ahol kezdtem megkedvelni Oriont is. Hülye volt ez tény, de szenvedett is, elég sokat... Sajnáltam és azt hiszem megérdemelte, hogy végül a feleségével mehetett.

Összegezve jó kis könyv volt, ami szinte sikolt a folytatásért. Szerencsére megkaptam az infót, hogy lesz is, szóval tűkön ülve várom. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok hogy alakul a kis csapat sorsa és hogy Damian megtalálja-e a boldogságát, hogy anyuci és apuci is egymásra talál-e végre. Bár ez utóbbit én erősen kétlem, pedig jó lenne. Hiába reménytelenül romantikus vagyok.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy-t és nem riasztja az eleve elrendelt szerelmi szál. :)
(Zárójeles megjegyzés. Molyal ellentétben én rá nem rakom a dark fantasy jelzőt. Semmi sötét nem volt ebben szerintem... ellenben romantikus annál inkább)

2 megjegyzés:

Corinna Ann Jay írta...

Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy ilyen őszintén írtál róla. Új lendületet adtál nekem az íráshoz. :)

Ezael írta...

Hűha, na ennek örülök. :) És én köszönöm, hogy olvashattam. :)

Megjegyzés küldése