J. Goldenlane: Farkastestvér

Külsőre:

Maga a borítókép nagyon szép, illik a történethez, sőt az egyik jelenethez is maximálisan. Maga a kiadás már annyira nem tetszik. Túl lágy a borító, könnyen feljön róla az a műanyag védőréteg. (Egy olvasástól gyakorlatilag körben meglátszik ez az egész könyvön) Az általánosan kisebb méretű könyv kisebb betűméretet eredményez, ez pedig nem mindenki szemének jó. Nekem is belefájdult a szemem kicsit. Ami előny, hogy a vastagsága ellenére a gerinc nem tört meg, csupán csak ahol fogtam alul, egy részen egy hangyányit meghajolt, de ilyen vastag könyvnél ez nem akkora gond szerintem.

Ami tetszett:

Sok ilyen van, de mindenképp kiemelném azt, hogy egyáltalán nem szokványos vérfarkasos történet. Nem rózsaszín, hanem állati és ez kifejezetten üdítő. (még ha a rózsaszínnel sincs bajom)

Ami kevésbé:

Van ami teljesen feleslegesen van ismételve és túlnyújtva.

Kedvenc szereplő:

Christian Hunter, Christina Hunter, Lui Vang

Szerintem

És akkor bővebben. Csípőből elmebeteg bunyóval kezdődik az egész, így szinte rögtön megismerhetjük a főszereplő hölgy nem épp nyugodt jellemét. Hasonló helyzetbe kerül újra és újra és újra, nagyjából a farkas részére fogva, bár nekem van egy olyan érzésem, hogy ha nem lenne az, sem lenne sokkal nyugodtabb, mindössze halottabb, mert nem valószínű, hogy túlélné a hasonló összecsapásokat.

Nem egyszerű főszereplőt kapunk, nem egyszerű múlttal és nem egyszerű családdal. Olyant élt meg fiatal korában, olyant tett, ami az egész hátralévő életét befolyásolja, gúzsba köti, meghatározza a lépései nagy részét. Persze ez nem akadályozza meg abban, hogy megállás nélkül a halállal packázzon, bár ha tudod magadról, hogy szinte halhatatlan vagy, akkor még is mitől kellene félned?

Nos, nagyjából magadon kívül semmitől. Ez az igazság végigkíséri Christina-t az egész könyvön. Persze, amikor feltűnik a bátyja, akkor indul be igazán a buli. Maffia, rendőrség, bunyóból bunyóba, egymást is majdnem kinyírják néha. Ezeken a részeken amúgy nagyon jókat nevettem. Igazi testvéri szeretet, csak némileg durvább ugratásokkal. Na jó a némileg enyhe kifejezés arra amit ez a két jómadár művel egymással.

Közben persze feltűnik a harmadik jómadár, Lui Vang személyében. A nyugodt, jó megfigyelő, aki természetesen megtetszik a főszereplőnknek. Újságíró, méghozzá a vakmerőbb fajtából. Az ő párosuké a szerelmi szál a könyvben, ami az én ízlésemnek egy kicsit még kevés is volt, de utólag belegondolva, ennél több nem illett volna ebbe a történetbe. Csodáltam, hogy nem félt sosem a lánytól, bármilyennek is látta épp. Az sem utolsó, ahogy összerakta a darabkákat, bár egy jó újságírótól ez azt hiszem el is várható.

És akkor beszéljünk kicsit arról a részről, ami miatt nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mennyire szerettem meg az írónőt. Értem én, hogy kellettek bele ezek a részek, hogy úgy haladjon a történet, ahogy haladnia kell, viszont pont ezektől a közepe unalmassá is vált. Ahogy feltűnik a bátyus, előkerül a maffia is, akik ki akarják nyírni, akár a húgával együtt is. Innentől fogva kb. a mentek mentek mendegéltek, aztán bunyóztak ismétlődéséből állt az egész. Egy még tetszik, a második is, a harmadiknál szabályosan felnyögtem 'Már megint?'. Ha ezt egy kicsit leredukáltuk volna, akkor szerintem hibátlan lenne. Persze ez csak saját vélemény.

Kicsit rátérnék Christian-ra is. Igazi rosszcsont szoknyapecér, aki ha lehet még a húgánál is jobban keresi a bajt. Részben ennek is köszönhető, ami a múltban elég rendesen elintézte lelkileg Christina-t. Érzésem szerint ő túl sokat nem fejlődött a könyv alatt, talán egy picit. A végére is megmaradt ugyanaz az ördögfióka, aki az elején volt, talán egy hangyányit meggondoltabb lett... bár... nem, azt hiszem még az sem.

Ugyanakkor a hugica határozottan változott. Jobban elfogadta magát, mire az egész végére értünk és lépni is mert, a saját elhatározásai alapján. Hiába volt már nagykorú, szerintem csak itt kezd el felnőni, itt jut el addig, hogy egy kis rásegítéssel felfogja, ami a múltban történt, nem az ő hibája. Vagy legalábbis nem akkora részben. Ha nem is maximálisan, de a háta mögött tudta hagyni és képes volt eldönteni mit mondhat el Lui-nak magáról. Itt jegyezném meg, hogy remélem lesz folytatása, mert muszáj megtudnom mit szólt a vallomáshoz. o.o

Összefoglalva izgalmas, bár a közepén leül kicsit, romantikus, de nem nyálas és vicces, ugyanakkor van benne dráma is. Mindenki találhat benne olyant, ami igazán neki való. Mindenképp érdemes elolvasni, mert nagyon nagy élmény egy kis időre vérfarkasok bőrébe bújni. Olvastatja magát a történet, tényleg jól van megírva. Egy biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől, mert a kevésbé jó részt leszámítva határozottan tetszett. :) Én ajánlom mindenkinek, aki kicsit is szereti a fantasy-t.