Fumax kiadó
Eredeti cím: Seveneves
Fordító: Galamb Zoltán
ISBN: 9786155514456
Fülszöveg:
„A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”
A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.
A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie.
A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.
Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…
A Hét Éva pedig válaszol hívására.
Neal Stephenson nem csupán író, hanem elismert tudós szaktekintély is: többek között az Amazon alapítója, a futurista Jeff Bezos Blue Origin nevű cégénél is dolgozott, ahol a szuborbitális pályára való utazás módszereit segített kidolgozni. Jelen kötetben A marsihoz hasonlóan létező, és precíz tudományos tényekből indult ki, amelyeket közérthetően interpretál. A tudományos fantasztikumot filozófiával, technikai leírásokkal, pszichológiával és magas irodalommal vegyíti ebben a rendkívül ötletgazdag regényben, amelynek jövőképe egyszerre különleges és hátborzongatóan ismerős.
Neal Stephenson a Hugo-díj birtokosa és többszörös Clarke Award, illetve ötszörös Locus SF Award díjnyertes, káprázatos képzelőerejű írózseni.
Külsőre:
Ez a könyv kívül belül az úristen kategória. Mindig is imádtam a csillagászatot és a hozzá kapcsolódó művészeteket, szóval engem már a borítóval megvett kilóra a kiadó. Határozottan ezerszer jobbak, mint az eredeti borítói. Egyszerűen gyönyörű! Ráadásul keménytáblás kiadás (most komolyan ki akarja nekem javítani kéménytáblásra a szerkesztő? Ez vicces. :) ), ami ekkora könyvnél kell is. Nem pici az egyszer biztos, pedig nem is szeretem a vastag könyveket. A betűk nekem egy picit kicsik voltak, emiatt nehezebb is volt követni a sorokat, főleg hogy állandóan félre kellett tennem... kell nekem munkában olvasni...
Ami tetszett:
A borító mindenképp. Már csak ezért is szeretném a könyvet, de maga az egész történet tetszik.
Ami kevésbé:
Túl sok tudományos rizsa és a hosszú elgondolkodós leírások. Tudom sci-fi mit akarok... pont ezért nem rajongok a sci-fi olvasásért. Túl tudományos... nekem pedig képmemóriám van, ezért szenvedtem mindig is a matekkal, hiába szerettem. Ezért szeretem az ilyen témát inkább nézni. Ott általában jobban megértem.
Kedvenc szereplő:
Borzasztó a névmemóriám... kár hogy könyvtári volt a könyv. Kat ha jól emlékszem így hívták. És Dinah... na jó az elnöknőn és a kannibálon kívül szinte mindenkit megszerettem.
Szerintem
Továbbra is tartom az úristen felkiáltást. Komolyan. Úgy izgultam az egész könyv alatt, ráadásul volt jó pár sírós rész is. Na azokat volt nehéz bőgés nélkül kibírni, főleg mert pont melóhelyen olvastam. Minden ismerősömnek végigmagyaráztam a könyvet, aki hajlandó volt meghallgatni. Kétlem, hogy bármelyiküket is egy hangyányit érdekelte volna, de azért eltűrték. :) (Ha nagyon izgulósan magyarázok senki se tudja követni mit beszélek, mert csapongok, de nem szóltak érte)
Tetszett, hogy két részre van szedve, egy a relatív jelen, inkább közeli jövő, egy meg a távoli jövő. Megtudtuk mi történt, amikor az egész szerencsétlenségnek vége lett. De olyan jó dolgok derültek ki, hiába kellemetlenül... egyszerűen imádtam. Mikor kiderült, hogy mások is túlélték és hogy kik, szabályosan úristenezve vigyorogtam.
De kezdjük az elején. Nem tudom, hogy az emberek helyében én mit tettem volna, ilyen helyzetben. Fel nem kerülök az űrbe, az tuti. Minden tiszteletem azoké, akik eleve fent voltak, vagy dolgozni kerültek fel. Persze mindenkinek nehéz lehetett, de az első fen lévők, nem biztos, hogy ezt választották volna. Több erő volt bennük, mint a kiválasztottakban együttvéve, ami bizonyítja is, hogy az ész, egyszerűen kevés ahhoz, hogy valaki éljen. Kell más is. Ez itt annyira jól be van mutatva. Annyira emberi az egész fenti világ. Annyira jellemző ránk, hogy amikor egymásra kellene támaszkodni akkor is inkább egymás ellen fordulunk. Igazából én azt csodáltam, hogy egyáltalán ennyien túlélték, főleg a politikai hozzájárulásnak köszönhetően. Nem is értem miért nem lökték ki az űrbe, vagy hagyták a siklójában. Én ezt tettem volna. Biztos voltam benne, hogy aki egyszer hatalmat kapott, az nem tud lemondani róla. Nem elég okos hozzá, ezért lett politikus... (nem, tényleg nem szeretem a politikusokat, ezt a politikust meg főképp nem)
Ugorjunk a jövőre. Ha nem lett volna genetikus a csapatban, kíváncsi lettem volna, hogy hogyan oldják meg. Szerencsére volt, így pedig egy hét népből álló emberiség lett a vége. Persze a fejlődésük is jellemzően emberi volt, ahogy maradt is a sok különbséggel. Pepitában ugyanaz, mint ami a földön is volt.
Persze itt is kaptunk egy kis izgalmat, egy kicsi fura romantikával. Persze az volt az első felében is, de ez más volt. Mondanám, hogy érdekesebb és igen, nagyon kíváncsi vagyok hova jutnának. Érdekelne a folytatása, bár kétlem, hogy az író megírná... sajnos.
Érdekes volt belelátni a különféle népcsoportok egymáshoz való viszonyába belelátni. Felfedezni, hogy bizony mások is maradtak életbe és hogy ők hova fejlődtek. A kellemesebb és kellemetlenebb találkozásokba. Az egyiket nagyon sajnálom is. A másik viszont... mindkét félt sajnáltam, mikor meghalt, de a tengeralattjáró parancsnokért jobban fájt a szívem. Még mindig sírhatnékom van, mikor eszembe jut a búcsúzkodásuk. Mennyire örültem, mikor kiderült, hogy végül is nekik is sikerült. És mennyire fájt szabályosan belegondolni, hogy egyikük sem tudta, hogy a másiknak sikerült-e.
Megint csapongtam egy kicsit. :) Ez azt hiszem máshogy nem is fog menni. Annyi kérdés maradt a könyv elolvasása után. Jó lenne egy folytatás, megtudni, hogy mi lesz velük ez után, hogy folytatódik az életük... kivel mi lesz, hogy alakul a háború. (komolyan nem is emberek lennének, ha nem ez lenne a vége) Mik derülnek ki arról az ötezer évről, amiről nem tudnak a másikkal kapcsolatban. Rengeteg kérdés, amire azt hiszem nem kapunk választ, ellenben ad rengeteg gondolkodni valót.
A kiadó remek könyveket ad ki, köszönhetően annak, hogy jobban megválogatják mibe fognak. Tartsák is meg jó szokásukat, ahogy azt is, hogy a sorozatokat befejezik. Kb. az egyetlen kiadó aki be is fejezi, amit elkezdett. Legalábbis eddig nem láttam náluk olyat, amit nem fejeztek be. Az pedig, hogy ilyen jókat adnak ki, csak még több plusz pont.
Nem is tudom igazából kinek ajánlom ezt a könyvet. Szívem szerint azt mondanám, hogy mindenki olvassa el, aki teheti. Nagyon maradandó élményt nyújt. Nem tudom eldönteni, hogy kedvenc vagy nem, de imádtam minden hibájával együtt.
Utólag még beleírom, mert eszembe jutott, hogy a sok beszélgetésben, ami a könyvben volt, akadt egy olyan, ami egy régóta bántó dologra adott választ. Kevésbé nem utálom magam érte, de legalább megnyugtatott, hogy nem én vagyok az egyetlen... Le is fényképeztem a könyv ezen részét, de kiírni nem fogom melyik. Csak érdekességképp írtam ide, hogy mennyit tud adni egy könyv néha. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése