Richard Matheson: Legenda ​vagyok

292 oldal
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: I Am Legend
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789632450865

Fülszöveg:

AZ UTOLSÓ EMBER A FÖLDÖN NINCS EGYEDÜL

Robert Neville valószínűleg az egyetlen túlélője a világméretű járványnak, amely rajta kívül minden férfit, nőt és gyereket vérszomjas éjszakai lénnyé változtatott át, akik elszántan próbálnak végezni vele.
Neville nappal étel és más szükséges holmik után kutat, miközben mindent megadna azért, hogy találjon még valakit, aki hozzá hasonlóan túlélte a járványt.
Csakhogy mindeközben a fertőzöttek az árnyékban bujkálnak, figyelik minden mozdulatát, és csak arra várnak, hogy elkövessen egy hibát.
Előbb egy kutya szegődik mellé, nemsokára pedig úgy tűnik, újabb túlélőre talált, valakire, aki igazi társa lehet…

Külsőre:
Filmes borító. Mivel annyira nem voltam oda érte, így ez leginkább érdektelen. A borítója nem is túl puha és nem is túl kemény. Valahogy a kettő között, viszonylag strapabíró, de a szélein ennek is eléggé könnyen felpöndörödik a fólia. A ragasztás a gerincnél nem tűnik stabilnak, a betűk pedig kicsik, tömören van szedve az egész. Nehezíti az olvasást.
Ami tetszett:
Hátő... nem tudom. Elég durva ha azt mondom, hogy annyi, hogy vége lett...
Ami kevésbé:
Minden más.
Kedvenc szereplő:
Hm. Olyan nincs.

Szerintem
Az az igen fura eset áll fenn, amikor azt mondom, hogy a film jobban tetszett, pedig azt sem igazán szerettem. Mindkettő zagyva volt, csak itt olyan semmilyen lett. Talán ha nem novellának csinálja az író, akkor jobban ki lehetett volna fejteni. Végig olyan érzésem volt, hogy nem megyünk sehova. Ráadásul a fülszöveg is becsapós, mert csak Neville-ről ír, arról nem, hogy tele van utána még több kisebb-nagyobb novellával, amik közben az ember úgy érzi, hogy egy totál zavart elmebeteg ember fejében jár. Nekem legalábbis ez volt ami végig ott motoszkált az agyamban. Arról nem beszélve, hogy jó részét még csak nem is értettem. Fogalmam sem volt róla, hogy most tulajdonképpen mi a jó élet történik. Ami meg még is kezdett érdekelni, annak is hirtelen vége szakadt.
Hiába, novellát írni jóval nehezebb lehet, mint egy regényt. Sokkal kisebb keretek között kell mozogni, mint amúgy. Rövidebb, tömörebb és ez alatt kell felkelteni az olvasó kíváncsiságát. Ez ugyan talán háromnál sikerült is, köztük a fő történetet, de még ezeknél is az az érzésem maradt a végére, hogy ez így nem jó, nem így kellene befejezni. Valami még kellene oda...

Nézzük az első történetet, mivel ez a leghosszabb, erről írok is egy kicsit külön. Csalódás volt. Az elején még azt hittem kisül belőle valami, még érdekelt is, főleg, hogy mennyire más, mint a film. Kíváncsi voltam hogy jön rá a gyógymódra. Igen, tudom ez az én butaságom. Hiába a különbségek, azt hittem azért a kimenetelen nem változtattak. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mikor már épp kezdett volna igazán érdekessé válni a másik túlélővel, kiderült, hogy nem csak a vége más, hanem gyakorlatilag vége sincs. Mintha egyszer csak lekapcsolták volna, mintha az írónak elfogyott volna az ötlete és ami épp beugrott, azt leírta. Felért egy arculcsapással.
Aztán jött a következő hideg zuhany. Olvasom a következő történetet, azt hittem folytatás vagy valami, elvégre elég nagy... hogy is mondjam finoman. Butaság lett volna így befejezni, de még sem. Nem értettem semmit, hogy mi köze ennek az egésznek a történethez. Aztán leesett, hogy ezek novellák. Na itt majdnem abba is hagytam. Tudom jól, hogy a novellák nem az én világom. Idegesítenek rendszerint. Nagyon ritkán olvasok olyant, amitől nem kapok agybajt, hogy nem értem a végét. Tény, hogy nem szeretem a hosszú írásokat, elunom, elfáraszt... de azért ez meg már a túl rövid kategória volt.

Komolyan mondom örültem, mikor a végére értem és lerakhattam a könyvet. Fellélegeztem. Nem mondom, hogy utáltam, de fárasztott, hogy ennyi különféle történet van benne, a jó része még csak nem is tetszik és ami meg még is, az is ürességet hagy csak.
Mondanám, hogy legközelebb jobban figyelek, hogy novella-e vagy novellás kötet, de ismerem magam és úgy sem fogok odafigyelni. Aztán meg majd jól morgok magamban. :)
Biztos vagyok benne, hogy akad olyan, akinek tetszik, de az nem én vagyok. Részemről nyugodt szívvel nem tudom senkinek sem ajánlani. Inkább a filmet komolyan, pedig még idegesített is olvasás közben, hogy miért kellett négert csinálni a főszereplőből. Semmi bajom a színésszel, de azt nem szeretem, mikor ennyire kicserélnek egy szereplőt. Fura...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése