Anthony Ryan: A ​vér éneke

656 oldal
Fumax kiadó
Eredeti cím: Blood Song
Fordító: Matolcsy Kálmán
ISBN: 9789639861640

Fülszöveg:

Vaelin ​​Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.
A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.
Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Külsőre:
Könyvtári keménykötésű könyv. Szépen kötve, ráadásul a borító képe valami eszméletlen jó. Nagyon illik szerintem a történethez és végig így is képzeltem el Vaelint. Na jó legalábbis felnőttként... Egész könnyen olvasható, bár nekem még mindig kicsit túl közel vannak a sorok, de ez még a pont elmegy verzió. Néha kicsit elvesztem a sorok között, főleg mikor munka közben olvastam.
Ami tetszett:
A borító, a történet, a világ, Vaelin, Sherin és még sorolhatnám.
Ami kevésbé:
Hát ő a hossza. Kicsit sok volt, na meg a világ kegyetlensége...
Kedvenc szereplő:
Vaelin, Sherin, Karcos.

Szerintem
Egész véletlenül hoztam el a könyvtárból. Már párszor láttam, de mindig elriasztott a vastagsága. Hát igen, a hosszú könyveket még mindig nem szerettem meg, holott rendszerint a végén még olvasnék belőlük. Ettől függetlenül imádtam a könyvet, már az elejétől. Az első soroktól kezdve beszippantott és nem eresztett egy másodpercre sem. Amikor nem olvastam, gondolkodtam rajta. Még akkor is, amikor már úgy éreztem, hogy annyira tömény volt, hogy kellene mást olvasnom. Végül aztán csak három mangát iktattam közbe, de azokat persze jó gyorsan kivégeztem. 
Részben végül megérzésre választottam, valamint azért, mert a Fumax nem igazán ad ki rossz könyvet. Sőt, szerintem egyáltalán nem. Mindig sikerül beletenyerelniük, még akkor is ha nekem nem mind jön be, de a stílust nem szeretem, akkor nem is tetszhet. Ettől függetlenül fantasy-ban az egyik legjobb kiadó ez biztos.

Alap esetben nem szeretem az időben ugrálást, de itt olyan jól elkülönült, hogy azt hiszem egyáltalán nem zavart meg. A világ, amit az író alkotott, teljesen beszippantott. Egyetlen dolog volt csak ami zavart végül a vége felé az időugrásoknál. Az addig oké, hogy Vaelin meséli az írnoknak a történteket, csak kihagy ezt-azt. Én meg vakartam a fejem, hogy na jó, de akkor most mit mondott el és mit nem? Csak pár dolgot emelnek ki különbségnek, holott az írnok szerint rengeteg dolgot kihagyott, vagy mást mondott helyette. Ezt leszámítva tökéletes volt.

Vaelin egy nagyon szépen kidolgozott, sokrétű karakter. Rengetek minden rejlik még benne, ami remélem később még kiderül, ahogy a sok egyéb titok is, ami részben derült csak az eddigi történések alatt. Nem kevés fejfájást okozó talányok és nem csak nekünk, de a főszereplőnek is. Néha már komolyan nem tudtam kiben lehet, vagy kiben nem lehet bízni. Vaelin már az elejétől kezdve rengeteg mindenen megy keresztül és ennek ellenére elég jó ember marad, hiába hiszi azt néha magáról, hogy gyilkos. Öl, mert kell, mert nincs választása, vagy mert kényszerítik, de mennyi mást ment meg közben... és mennyi mindent kell feláldoznia. Már most nagyon remélem, hogy a végén csak megkapja azt a békét, amiről álmodik... bár van egy olyan érzésem, hogy semmiképp sem lehet jó vége. 

Az elejétől imádtam, ahogy már korábban is írtam. Egyszerűen nem volt olyan rész, amit feleslegesnek, vagy átugorhatónak éreztem volna. Igazi régi vágású fantasy, amit gyerekkorom óta szeretek, bár azóta mást is megkedveltem, akkor is ez a fajta marad az, ami legközelebb áll a szívemhez. Éppen ezért már várom a következő részt, de addig nem kezdek bele, amíg nem lesz saját példányom, mert időkorlát szerint nem nagyon szeretek olvasni, főleg ekkora könyveket nem. 
Aki szereti a tényleg igazi fantasy könyveket, az mindenképp olvassa el. Minden van benne ami szem-szájnak ingere.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése