Imre Viktória Anna: Az ​Őrült Hold alatt

416 oldal
Ulpius-ház
Magyar író
ISBN: 9789632546346

Fülszöveg:

Milyen ​​lehet az állandósult káoszban élni? 

Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie – legalábbis eddig.

Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak.

Külsőre:
Annyira, de annyira illik a kitalált világhoz és az írónő stílusához. Gyönyörű. A borító maga, ahogy a kötés is egész masszív, szóval bírni fogja a gyűrődés. Az egyetlen szívfájdalmam hogy túl közel vannak a sorok, nehezíti az olvasást, de ez megint egyéni nyavaja.
Ami tetszett:
Mi nem? Amúgy szeretném kiemelni a fejezetek eleji rajzokat. Imádom! még mindig.
Ami kevésbé:
Azt hiszem a történetben egy ilyen volt. Lance anyja. Akármennyire dilis, akkor is felfordul tőle a gyomrom.
Kedvenc szereplő:
Lance. Abszolút kedvenc, egyszerűen imádom, hogy mennyire nem ért az emberekhez.

Szerintem
Már akkor tudtam, hogy tetszeni fog, amikor az első könyvét elolvastam az írónőnek. Nagyon jó humora van, nagyon szépen rajzol és komolyan szerethetőek a karakterei. Dilisek, de pont ezért imádni valóak. Ebben a könyvben sincs ez másképp, gyakorlatilag már az elején az ember szívébe lopja magát a lökött, ugyanakkor fanatikus és emberekhez abszolút nem értő és őket nem szerető tudós. Mulatságos ahogy maga mellé vesz egy fiatal, szinte még tini lányt... persze az ebből aztán jó sok fejfájása lesz. Ugyanakkor Mia sem semmi, hogy a sok gorombaság, kiabálás, lenézés és társai mellett, még képes elviselni a férfit. Becenevet ad neki, meg ilyenek, amivel persze pont nem éri el, hogy jóban legyenek. Legalábbis az elején.

Meg kell említeni a világot, amit ebben a történetben összehozott. Az elején alig tudunk valamit, szinte csak a városról és csak annyit, amennyit Mia felfog belőle. Amíg Lance rá nem mutat bizonyos dolgokra, fel sem tűnnek a furcsaságok. Aztán persze egyre érdekesebb dolgokat tudunk meg, ahogy mind több és több információ jut el a lányhoz. Szinte vele együtt értjük meg az egész világ működését. Mia ügyes és okos lány, talpraesett és kedves (kivéve mikor nem, de az ritka). Nagyon jól viseli a munkaadója hisztijeit és aranyos, ahogy kezdenek kicsit közelebb kerülni egymáshoz. Tetszik, hogy néha belelátunk Lance fejébe is, emiatt szinte képtelenség nem kedvelni őt.

Persze azért itt sem minden fenékig tejföl, vannak benne olyan részek, aminél felfordult a gyomrom szó szerint. Undorodom Lance családjától, talán egyedül az unokaöcsitől nem. Ő cuki, csak még gyerek. Azért még olvasnék róla, hogy vele mi lett.
Ugyanakkor valahogy megértem, hogy Lance olyan lett, amilyen. Ettől függetlenül tetszik a változás, amit az okozott, hogy Miával van együtt. A lány úgy ahogy van jót tett neki és ha lehet, csak még jobban megszerettem őt. 
És ahhoz képest, hogy a világról akartam írni, konkrétan inkább a karakterekről sikerült. Nos ez van. Kérek itthonra egy Lance-t és akkor majd arra figyelek amire kell, addig úgy se hagy békén. :)

Szóval visszatérve a világra. Egy nagy sziget az egész tulajdonképp, egy uralkodócsaláddal és több várossal, meg három holddal, meg egy megkergült várossal, amiről csak annyit tudni, hogy minden este megváltozik és aki kint mard eltűnik. Persze a történet folyamán a miértekre is választ kapunk, ettől függetlenül én kíváncsi lennék milyen lenne egy ilyen helyen élni. Mikor páromnak fejtegettem ezt, azt válaszolta, hogy szar. Egy verseny lenne az egész. Igaza van, de attól még valahol izgalmas is. Persze csak úgy, ahogy Mia és Lance élt ott, hogy tudták a dolgokat és ők nem változtak. 

A könyv imádni való a szereplőkkel együtt, ez biztos. Furcsa, kitekert, de szerethető. Olvastatja magát, rabul ejt. Igaz, hogy beletelt három napba elolvasni, de csak azért mert mást is olvastam és menet közben dolgozni is kellett sajnos. Viszont a harmadik napon egy helyben fejeztem be, ahogy hazaértem, ledőltem az ágyra és csak olvastam, amíg vége nem lett. Ez manapság már ritka, mivel annyira keveset vagyok itthon, ilyenkor nem szoktam olvasni, csak munka és utazás közben. Ennek a könyvnek sikerült elérni, hogy annyira tudni akarjam a végét, hogy az sem érdekelt, hogy pihennem kellene a délelőttös műszak után. Szóval tessék mindenkinek elolvasni aki szereti a romantikát, mert van benne azért az is rendesen, de legfőképp az aki szereti a humoros fantasy-t.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése