Jacqueline Carey: Kushiel ​dárdája

968 oldal
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Kushiel's Dart
Fordító: Császár László
ISBN: 9789633736197

Fülszöveg:

Terre D’Ange a példátlan szépség földje.

Lakói az angyalokkal keveredő halandók leszármazottai, akik egyetlen legfontosabb törvényük szerint élnek: Szeress saját örömöd szerint!

Phèdre nó Delaunay hibásnak született. Mivel így már nem tökéletes szépség, gyermekkorában eladják, és egész életére tartó szolgálat vár rá.



Phèdre-t egyformán megtanítják arra, hogyan viselkedjen a királyi udvarban, és arra is, hogyan használja tehetségét a hálószobában. Ami azonban a legfontosabb: elsajátítja azt is, hogyan figyeljen meg dolgokat, emlékezzen rájuk, és elemezze őket, míg a végére majdnem olyan tehetséges kém, mint kurtizán válik belőle.

A végzete, hogy a kín egyszerre jelentsen számára gyönyört, a gyönyör pedig kínt…

Külsőre:
A borítókép szerintem gyönyörű. Azzal már kevésbé vagyok kibékülve, hogy a KMK eleve gyengébb puhakötéses borítója került rá egy ekkora könyvre. Nagyon, de nagyon nem tartós eleve sem, vékonyabban sem, így meg pláne. Könnyen deformálódik és hamar szét is fog esni. Ezt azért nem ártana újra gondolniuk...
Ami tetszett:
Onnantól, hogy beindult a történet, minden. Egyébként meg az alap keresztény valláson alapuló alternatív világ. Nagyon nagy ötlet.
Ami kevésbé:
Főképp az elején az előre tekintgetések. Megakasztott, emiatt vagy kétszáz oldalig nem is élveztem igazán.
Kedvenc szereplő:
Hely nem lenne elég felsorolni. Szinte mindenkit szerettem benne egy idő után. És sokukért sírtam is. 

Szerintem
Már amikor megjelent, gondolkodtam rajta, hogy be kellene szerezni, viszont a mérete visszarettentett. Úgy voltam vele, hogy jó lenne előbb elolvasni. Szerencsére egy barátnőmnek megvolt a könyv, így kölcsön kaptam. Nem mondom, hogy az elején gyorsan haladtam volna vele. Nem igazán fogott meg, irritálóak voltak az előre utalások, megakasztott és olyan érzésem volt, mintha semmi sem történne benne. Aztán fordult a kocka és elkezdtek pörögni az események.
Először csak érdekes lett, aztán egyre inkább morogtam, mikor valamiért egy kicsit félre kellett tennem, ami sokszor megtörtént, lévén nem kis könyv. (Mellesleg végig féltem, hogy mikor fog szétesni)

De kezdjük az elején. Maga a világ felépítés, az egész ötlet nagyon pazar. Adott egy alternatív világ, a mi keresztény vallásunkon alapuló alternatív hit, nagyjából a középkorba oltva, alternatív fajjal. Full vakhitűség, fajnemesítés (legalábbis én úgy éreztem) és ezek mellé ténylegesen megtörténő csodák. Politikai intrikák, dilinyósok akik a játék kedvéért életeket tesznek tönkre, hagynak meghalni másokat, csak azért mert vicces és megtehetik. 
A világon minden megvolt benne, amit nem szeretek, még is imádtam. Nem tudtam nem imádni a szereplőket, akik okosak, néha buták, szerelmesek, gyarlók és ügyesek voltak. Emberiek, még sem azok. A világ ismerős és idegen egyszerre. Velük izgultam, féltem rágtam a körmöm, hogy mikor válik igazán rosszá a helyzet, vagy épp oldódik meg és lesz egy kis nyugalmuk. 
Nem egy szereplőért sírtam, mert nem ezt érdemelték volna, de az életben sem kapja meg mindenki azt amit érdemel. 

Amennyire azt hittem az elején, hogy én ezt képtelen leszek szeretni, annyira imádom most. Alig várom a folytatást és az se érdekel, ha leszakad a karom a súlyától olvasás közben. Hiába tudom, hogy mi történt benne, biztos, hogy újra fogom olvasni és reménykedni, hogy ezúttal életben marad az, aki meghalt és nem kell ennyi mindenkit elveszíteni benne. Persze ez csak hiú ábránd, de én azért nem bánom. :) Egy biztos, hogy a könyv nagyon is kedvenc lett. Csak tartanánk már a következő résznél.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése