Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Tricked
Fordító: Acsai Roland
ISBN: 9789633997239
Fülszöveg:
Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.
Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.
De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akiről soha nem hitte volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.
Milyen szép utolsó szavak!
Külsőre:
Imádom a sorozat borítóit, nagyon remélem, hogy a továbbiakban is megmarad a kiadó ezen jó szokása, és megtartja itt az eredetiket. Megéri, kétlem, hogy ennél jobbat össze lehetne hozni, annyira jól illik a történethez. Tetszik rajta a dombornyomás is, illetve ilyen vastag könyvhöz pont jó az ilyen puha kötés is.
Ami tetszett:
Azt hiszem minden, úgy ahogy van...
Ami kevésbé:
Hogy nincs kéznél a következő rész.
Kedvenc szereplő:
Atticus és Oberon. Bocsánat Reilly és Tökkelröttyentő hogy maradjunk az álneveknél. :)
Szerintem
Azt hiszem kevés könyvet vártam ennyire, mint ezt, ennek megfelelően nem érdekelt van-e rá pénzem, akkor is előrendeltem amint esélyem nyílt rá és jóval hamarabb a kezembe is kaptam, mint amire számítottam. Úgy örültem neki, mint egy kisgyerek a cukorkának... Persze jót mosolyogtam a sorszámán is - 69 - na meg azon, hogy barátnőm, aki előttem rendelte, pont egy számmal kisebbet kapott.
Előtörténetet félre téve, amint tudtam, neki is kezdtem az olvasásnak és ismét nem csalódtam. Atticus megint nem bír elülni a sejhaján és nem bajba keveredni, amit persze szarkazmussal üt el az esetek egy részében, meglepően sikeresen. Akad ugyan amit már neki sincs kedve viccre venni, de szerencsére ritka. Ennyi idősen azt hiszem ez érthető is. Belegondoltam menet közben, hogy tulajdonképpen hogy lehet ép ésszel kibírni ennyi időt, mikor minden és mindenki folyamatosan változik és meghal körülötted. Nos én tuti nem bírnám ki. Bárki bármit is mond, kell egyfajta dili ahhoz, hogy évezredeket élj le gyakorlatilag egymagadban... Már abba belefájdul a fejem, hogy csak gondolatban megpróbálom végigkövetni a lehetőségét. Nekem biztos nem kellene ilyen lehetőség, legfeljebb ha a számomra fontos emberek is velem vannak.
Visszakanyarodva a könyvre. Az eleje is jól indul egy félistennel, aki szó szerint lett fél, miután kettévágták. Ez volt az a pont, amin már nevettem, lehetőleg visítva persze. Aztán később jött Tökkelröttyentő álnév Oberonnak és folytattam. Ami csak azért volt vicces, mert addigra párom is hazaért és persze épp telefonált. Mikor máskor kell az ember lányának halálra röhögnie magát, ha pont nem akkor.
Bonyodalom, bonyodalom hátán, megint nem olyanokra hallgat, akikre kellene, ennek megfelelően megint nem egyszer próbálhat kimászni a lehető legnagyobb kalamajkából, amit csak maga köré sikerült kevernie. De tényleg, végig az az érzésem, hogy nem csak ebben a részben, de igazából az egész sorozatban exponenciálisan növekednek a bajok körülötte. Egyre nagyobbak, egyre nehezebbek és mindig egyre több. Ha ezt ilyen ütemben szaporítja, a végén már... á ezt már elképzelni sem tudom mit tud még összevonzani magának.
Anno, mikor megláttam ennek a résznek a címét, már ezerrel gondolkodtam, hogy vajon ki fogja átverni. A világon mindenki eszembe jutott, csak az nem aki végül lett. Nem árulom el ki és mivel, de tény, hogy elég pofátlan dolog volt részéről, annyi tuti és remélem idővel vagy visszaadja, vagy valahogy megbosszulja, mert azért nem kellene szó nélkül hagyni ezt. Legalábbis szerintem nem. Bár az is igaz, hogy Atticus nem annyira bosszúálló típus és meg is magyarázza, hogy miért hagyja... de na.
Összességében bajmágnes barátunk most is kitett magáért és azt hiszem ez a következőkben sem lesz másképp. Kevin Hearne pedig jobban teszi, ha nem mostanság hagyja abba az írást, főleg nem ezét a sorozatét. Ha csak fele ennyire izgalmasra, meg viccesre csinálja a könyveket, már az is bőven meg ér nem csak egy olvasást, de persze azért reménykedem benne, hogy nem fog zuhanó tendenciát mutatni, mert annyira megszerettem a sorozatot, hogy szó szerint fájna, ha bármelyik rész is rossz lenne. Ezzel a könyvvel ez a veszély nem fenyeget. Szívem szerint már most olvasnám tovább, vagy akár újra az egészet. Kihagyhatatlan!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése