Delta Vision kiadó
Eredeti cím: Waylander
Fordító: Sziklai István
ISBN: 9639474223
Fülszöveg:
Drenai királya halott – egy kíméletlen orgyilkos végzett vele. Ráadásul ellenséges csapatok özönlik el a drenai földeket. Parancsuk egyszerű: meg kell ölniük minden férfit, nőt és gyermeket.
De még van remény.
Szörnyek módjára cselekvő emberek és emberként járó szörnyek vadásznak Árnyjáróra, akinek el kell jutnia a nadírok árnyékba burkolt földjére, hogy megtalálja a legendás Bronzpáncélt, amellyel megfordíthatja az események menetét.
De meg lehet-e bízni benne? Hiszen ő az Árnyjáró, a Gyilkos.
Ő az az áruló, aki megölte a királyt.
Külsőre:
Maga a borító egész masszív, strapabíró. Nem mai darab, de még mindig szépen egyben van. A sorok szedése nekem még mindig túl sűrű, könnyen elvesztem a fonalat. A kép nagyon tetszik, illik a történethez.
Ami tetszett:
Hú hát mi nem? Az egész könyv az elejétől a végéig.
Ami kevésbé:
Hm... nem tudok ilyet mondani.
Kedvenc szereplő:
Árnyjáró természetesen. Megértem miért lett ilyen, még ha egyet nem is értek vele és szép fejlődésen megy keresztül.
Szerintem
Már egy ideje szemeztem vele. Bátyámnak rengeteg könyve megvan én pedig csak húztam, halasztottam, aztán úgy döntöttem egyiket kölcsönkérem és uccu neki. Nem bántam meg egy cseppet sem. Ritka az amikor egy könyv az első mondatától kezdve megfog. Ez ilyen volt.
Minden mondata, minden szava elvarázsolt, magával ragadt egy másik világba egy olyan ember bőrébe, aki túlélte, amibe sokan beleroppannak. Bár ha jól belegondolok ő is azt tette. Üres lett, valaki olyan, aki senkivel sem törődik. Épp ezért annyira látványos az a változás, amin átesik a történet folyamán. Próbál ragaszkodni az évek alatt berögzült szokásaihoz és valahogy még is mindig újra és újra másképp reagál. Küzd magával, a múltjával, a jelenével, mindenkivel.
Tetszett, hogy ugyan ő a főszereplő, őt küldik megmenteni egy világot, holott részben az ő hibája az, hogy egyáltalán eddig jutott. Mindezek ellenére még csak nem is ő az akinek mennie kellene, vagy aki egyáltalán rendeltetett arra, hogy hordja azt a páncélt. Hős és mégsem, kiválasztott és mégsem. Semmi rózsaszín nincs ebben a történetben, ugyanakkor a vége még is jó. Követeli a folytatást, ahogy az meg is íródott. Már várom is, hogy folytathassam.
Túl sok mást nem tudok írni róla. Fantasy a velejéig, amit kár kihagyni. Élvezetes, izgalmas és nem annyira a megszokott hős szereplővel. A megszokottakkal szemben nem mindenben ő a legjobb, nem az egész róla szól és csak részben ő a legfontosabb szereplő. Nekem ez a megközelítés határozottan tetszett. Ajánlom mindenkinek, mert kihagyhatatlan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése