Brittainy C. Cherry: Lebegés

390 oldal
Libri kiadó
Eredeti cím: The Air He Breathes
Fordító: H. Prikler Renáta
ISBN: 9789633108284


Fülszöveg:

Tristan csókja haragos volt, és szomorú.
Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi.
Mint az enyém.

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar.



Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Külsőre:
Nagyon nagyon. Iszonyatosan tetszik ez a borító, már amikor megjelent akkor is nagyon vonzott. Tetszenek a tollak, a srác is, bár én nem szeretem az ilyen szőrmukikat, de hozzá illik, ahogy Tristanhoz is. A tollakat mondjuk lehetett volna inkább a cím mellé... talán, de nem biztos. A cím magában tetszik, viszont az angol cím mellett nézve nem. A borító papírja jó kis masszív, bírja a gyűrődést. Szedésre az én ízlésemnek kicsit sűrű, nagyobb nyugalomban jobb olvasni.
Ami tetszett:
Minden minden a világon.
Ami kevésbé:
Képtelenség ilyet mondani.
Kedvenc szereplő:
Tristan, Lizzie, Emma, Mr. Henson, Zeusz, Faye, Sam, a szülők

Szerintem
Még tavaly egyik barátnőm olvasott fel belőle egy részletet, ahol a szájba farkakat fújó szélről volt szó. Elég rendesen nevettem a dolgon ami azt illeti és akkor döntöttem el, hogy amiben ilyen szöveg van, az nekem kell. Bár tény, hogy a borítója már korábban felkeltette az érdeklődésem, de ez volt az utolsó löket.
Aztán pont tőle kaptam meg karácsonyra és alig vártam, hogy végre sorra kerüljön. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a történet. Pontosan olyan volt, amilyennek lennie kell. Tele humorral, szócsatákkal, nevetéssel, drámával, sírással, szenvedéssel és gyógyulással. Minden, de minden ami úgy odakötött a könyv mellé még lebetegedve is, hogy arra se emlékeztem, hogy párom elaludt mellettem, se arra, hogy mennyi az idő. Minden kiesett, mert egyszerűen csak olvasni akartam. Tiszta szerencse, hogy nem munkában voltam közben, mert lehet nagyon csúnyán néztem volna a vásárlókra, ha megzavarnak. Ehhez a könyvhöz nyugalom kell, idő, beleérzés, teljes figyelem. Nem lehet fél szívvel olvasni, mert nem fogja az embert magával ragadni, hogy a szereplőkkel együtt lebegjen, hogy átélje velük amin átmennek.

Két nagyon sérült ember egymásra találása, újrakezdésük és gyógyulásuk áll a középpontban. Az ő szemükön érzéseiken keresztül ismerjük meg a kegyetlen valóságot milyen elveszíteni azt, aki a mindent jelenti nekünk. Ezt nem lehet száraz szemmel olvasni. Egy összetört nő, aki elvesztette a szerelmét, a férjét, a lánya apját és most nem tudja hogyan tovább. Nem érzi igazán élőnek magát.
Egy darabjaira hullott férfi, aki nem csak a feleségét, de a kisfiát is elveszítette. Szinte velük halt és nem is akarja megtalálni újra magát. Létezik, de nem él.
És akkor egymás mellé kerülnek. Meglátják a másikba a saját fájdalmuk tükörképét és a gyógyírt is a másikban fedezik fel, igaz elejével kicsit kifacsartan. Normális esetben talán furának tűnne a megoldásuk, de valahogy meg lehet érteni őket. Mi mást tehetnének, amikor a világuk értelmetlenné vált?

Emellett ott ellenpéldának a sok kötekedő és megvető ember. A pletykáló mások életébe beleszóló undorító férgek, akiknek meggyőződésük, hogy ők mindent jobban tudnak és joguk van ítélkezni, mikor el sem tudják képzelni mi az, amin ez a két ember keresztül megy. Arról nem beszélve, hogy eleve elítélnek valakit, akiről a világon semmit sem tudnak. Kitalálnak dolgokat, kipótolják amit lehet. Undorító és szánalmas és annyira emberi.

És akkor még nem is ez a legrosszabb. Ennél sokkal sokkolóbb dolgok is történtek benne, aminél az ember már csak tátogni tud, mert felfogni lehetetlen. Ezt a csavart nem lövöm le, de szinte mindent más megvilágításba helyez.

Ez az a könyv amit újra és újra el fogok olvasni, mert kell, mert muszáj emlékezni, muszáj tudni, hogy vannak még csodák. Nem az a varázslatféle ami sok könyvben van, hanem egyszerű, hétköznapi, lehetséges, valóságos csoda. Egyszerűen szeretet és megértés. Elfogadás és áldozat. Annyira szép és olyan jó lenne, ha ez lenne a természetes emberi hozzáállás.
Nevettem, sírtam, szerettem, gyűlöltem. Érzelmi vihar volt ez a könyv. Letehetetlen, amit nem lehet nem imádni minden rossz és jó pontjával együtt. Remélem az írónő még sok hasonlót fog írni...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése