Delta Vision kiadó
Magyar író
ISBN: 9786155161926
Fülszöveg:
Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!
Külsőre:
A kép telitalálat. Szeretem a borítóját ennek a sorozatnak, látványos, szép grafika. Maga a borító papírja masszívabb, viszont még mindig túl kicsi alakúnak találom és sűrűn szedettek a sorok, vagy a betűk kicsik, bár ez még mindig egész olvasható volt. A kiadónak van durvábban szedett könyve is.
Ami tetszett:
Azt hiszem Attila viselkedése
Ami kevésbé:
Hm... nem volt ilyen
Kedvenc szereplő:
Jakab teljes mértékben. Hogy én ezt az öreget de imádtam, főleg a célzóvizes résznél.
Szerintem
Olyan nehezen sikerült eljutni addig, hogy elkezdjem. Már tavaly akartam, de csak tolódott és tolódott. Akkora diliház van most nálunk, hogy azt hittem esélyem se lesz olvasni. Ehhez képest egész gyorsan sikerült végeznem vele.
Meg kell mondanom, hogy az elején azt se tudtam, hogy hol vagyok, ki kicsoda. Meglátszik, hogy régen olvastam az első részt. Csak pillogtam, hogy ki az a Géza. Azt is be kell valljam továbbra sem emlékszem rá, szóval nem hagyott túl mély nyomot bennem az első kötet folyamán. Most sem... nem tetszik ahogy a dolgokra reagált, bár valahol mélyen megértem, de elfogadni nem tudom. Ha valakit szeretünk szeressük minden hülyeségével együtt. Ha ez nem megy akkor legalább ne rá hárítsuk a felelősséget.
Oké Bori elbarmolta a hazugságokkal, de ha eleve nem úgy reagált volna Géza ahogy, talán jobban meg tudott volna benne bízni. Pont ezért nem tudtam kedvelni. Nem mondom, hogy annyira rossz véleménnyel lennék róla, mint Attila, de akkor sem csípem.
Bori meg a pech széria elég muris szituációkat alakított ki és nem kicsit sajnáltam őt, meg Attilát, amikor kiderült mi történt a férfival. Kellemetlen... főleg, hogy tudom mi a következő könyv vége. (Igen előre megnéztem) Viszont Attila így kifejezetten aranyos. Ilyen kis érzelmes, aggódó. Kifejezetten szerethetővé vált.
Végül a Hajós család. Hát nem mondom az öreget a szívembe zártam. Hatalmas nagy arc és már csak abban reménykedem, hogy megkerül amit keresett. Nagyon piszkálja a csőröm, hogy miért olyan fontos és mi áll benne. Remélem Bori megnézi majd. Na és a célzóvizes rész... kész én halálra nevettem magam rajta.
Ellenben Eszteren már kevésbé. Valahogy sejtettem, hogy inkább Borinak lesz itt igaza, nem Attilának. Már melyik nő tudna együtt élni és lefeküdni valakivel éveken át úgy, hogy nem szeret bele, főleg ha ilyen, mint ez a táltos. Persze, hogy beleszeretett... miért is lepődtek meg rajta? De azért ez tényleg elég durva volt tőle....
Minden esetre megint egy izgalmas részt kaptunk. Sőt szerintem ez így izgalmasabb is volt, sokkal inkább felpörgetett, hogy ennyire kevés volt az idejük és ennyire nem volt esélyük. Persze azt sejtettem, hogy lesz megoldás, elvégre van még rész. :) Így két kötet után kezdem jobban megszeretni a bandát, bár Bori meg a szövegei már az első részben is fergetegesek voltak, így hogy bonyolódnak a dolgok, csak egyre jobb.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése