Chanda Hahn: Bűbájtalan

256 oldal
Maxim könyvkiadó
Eredeti cím: UnEnchanted
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789632615417


Fülszöveg:

Mina ​Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött.
Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátsszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot

Külsőre:
Szokásos Maxim borító. Megtartották az eredeti képet és ugyan olyan jó, strapabíró és vastag, mint mindig. Tuti nem megy szét hamar. Könnyen olvasható szép nagy betűk. Kicsit nagyobbak is, mint megszoktam...
Ami tetszett:
Az alapötlet zseniális.
Ami kevésbé:
Lett volna még mit dolgozni rajta.
Kedvenc szereplő:
Mina öccse. Jared

Szerintem
Gondolkodtam korábban már rajta, hogy el kellene olvasni, de valahogy sosem került rá sor. Aztán egy rendelés mellé megkaptam ajándéknak és így már nem húzhattam tovább.
Alapvetően egy nem rossz könyv, zseniális alapötlettel, amit el nem tudok képzelni hogy lehet lezárni három rész alatt. Mondjuk, ha a többi része is ilyen... kidolgozatlan lesz, akkor lehet megoldható. Majd meglátom.

És itt értem el ahhoz a részhez, ami nem tetszett. Ezt így ebben a formában az írónak még nem kellett volna kiadnia. Helyenként összecsapott, értelmetlen, következetlen. Bőven lett volna még olyan, amit kidolgozhatott volna, jobban megmagyarázhatott volna. Tény, hogy nem szeretem, ha egy könyvet túl magyaráznak, túl bő lére eresztenek, mikor semmi szükség nem lenne rá, viszont így ebben a formában ez meg az ellentéte. Mintha félt volna az író bizonyos részek bővebb kifejtésétől és ezért kapkodós lett.

Adott a főhősnő, aki egy kis szürke egér, bénázik, meg hasonlók. Nem is értem amúgy miért. Meg az anyját sem. Amikor már középiskolás lett a gyereke, illett volna felkészíteni, nem csak ide-oda rángatni, mint valami. Itt nem ártott volna egy kicsit több beszélgetés és kevesebb sírás. Jobban elmagyarázni mi történik, kifejteni a múltat, az apját, stb.
Úgy általánosságban túl sok volt a sírás, ahelyett, hogy igazán a sarkára állt volna a leányzó, hogy márpedig akkor most elmondasz mindent. Jaredből is szerintem jóval többet ki lehetett volna szedni, mint amennyit sikerült.

Túl sok olyan jelenet volt benne, ami szinte sikított a bővebb kifejtésért és a könyvnek talán ez a legnagyobb hibája. Ettől függetlenül az író stílusa jó, megragadja az embert és ha nem zökkenne ki, akkor akár tökéletes is lehetne. Kicsit sajnálom, hogy nem lett az, ugyanakkor kellően felkeltette az érdeklődésemet, hogy elolvassam majd a folytatásokat is.
És részemről Jarednek szurkolok :)

A varázslatot, meséket kedvelőknek azért szerintem tetszeni fog, még ha nem is ad olyan maradandó élményt sajnos, mint amilyet adhatna. Elolvasni mindenképp érdemes.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése