Meiszner Krisztina: MásValaki ​problémája

Légy laza!

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. 

A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz. 

„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.

Ám a pult mögött igazi vámpír áll. 

A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz. 

Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik. 

Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben. 

Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek. 

Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? 

És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Fanyar humor, fordulatos történet!

Ebbe belehalsz! Tedd magadévá!

Külsőre:

A borító a szokásos KMK nyeklőse, a kép viszont egész vicces. Mondjuk nehezen hiszem el, hogy Jenő így nézne ki, de azért nem rossz. A sorközök jók, egész könnyen olvasható

Ami tetszett:

Az alapötlet.

Ami kevésbé:

Jenő mint vámpírnév... nem tehetek róla, de egy gyerekkori plüss kutya telefontok jut eszembe róla, azt hívtuk Jencinek.

Kedvenc szereplő:

Senkit se sikerült különösebben megszeretni benne.

Szerintem

Anno, mikor először találkoztam a könyvvel és megláttam hogy hívják benne a vámpírt, én szó szerint visítva röhögőgörcsöt kaptam. Nem hittem, hogy valaha képes leszek egy olyan könyvet elolvasni, amiben a vámpírt Jenőnek hívják. Ez olyan szinten abszurdan hangzott, hogy esélytelen volt, hogy végig bírnám olvasni.

Közben viszont telt az idő és egyre többször jött velem szembe, egyre többször láttam, végül aztán barátnőm meg is vette, szóval elkértem tőle.

Az olvasás előtt jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen egy krimi, ami rossz kezdet nálam. Nem szeretem a krimiket, legalábbis olvasva nem. Ezen, ez a könyv sem változtatott, viszont ahhoz képest egész jó volt, mint amire számítottam. Értelmesen lett megmagyarázva, hogy miért ilyen idétlen neve van egy vámpírnak, ami már jó pont. Aztán persze maga az alapötlet, a világ is megtetszett. Jó volt ennyire szerencsétlenségekről olvasni. Végre egy világ, ahol a vámpírok nem valami hiperszuper ultra helyes, meg satöbbik. Itt egyszerű balfácánok, akik nagyon sokat bénáznak, próbálnak nem feltűnősködni és szinte menekülnek minden elől.

Tény, hogy nem irigylem őket ezért az életért, mert nagyon nem egyszerű. Adott időnként mindenből újat fabrikálni maguknak, mindezt úgy, hogy közben muszáj, hogy magányosak legyenek. Meglepő, hogy ez ennyire szükséges, bár a magyarázatok után részben érthető, de ahogy Jenő is mondta, nem megoldás. Ebben a történetben egy vámpír sokkal emberibb volt, mint egy ember valaha is. Sokkal emberibb érzéseik és problémáik voltak, mint amire elsőre számítana az ember.

És akkor nézzük a krimi szálat. Adott egy hulla - igazából a kocsma mögött, nem előtt, de annyi baj legyen - meg két vámpír, akik gyanúsítottak is. Ebből másszanak ki úgy, hogy ne bukjanak le. Nem egyszerű, igaz? Nem is az, szóval megindul a hajsza az idővel, a rendőrséggel, a vámpír felvigyázókkal - mert itt ilyenek is vannak - mindez az életben maradásért. Mondjuk nekem van egy olyan érzésem, hogy Jencikét nem egykönnyen tennék el láb alól, de attól függetlenül igen nagy bajba kerülne, ha ez az egész nem oldódna meg. Ráadásul nehezítésnek ott van a telihold problémája is. Igen ez megint egy olyan újítás, ami érdekessé teszi. Itt, nem a vérfarkasokra van hatással a hold, hanem a vámpírokra. Átmennek dilibogyóba és vérengzőbe, ami kicsit nehezíti a dolgokat, ahogy főhősünknek is, akinek nem ez az egyetlen plusz kellemetlenség.

A vicc az egészben, hogy hamar rájön a megoldásra, csak nem igazán akarja ő sem elhinni, hogy ez igaz, szóval keresgélnek tovább. Számomra fura volt, hogy végül valójában meg se oldják az ügyet, csak a tettes fedi fel magát, így pedig ez már nem olyan, mintha ők következtetnék ki és a gyilkos megkapná ezért a méltó jutalmát. Számomra fura egy megközelítés.

A legtöbb karakterről nem tudok mit mondani, mert nem fogtak meg, gyakorlatilag egyik sem. Ott voltak, de még sem, ami nem a legjobb sajnos. Igazából a főszereplő is csak a hülye neve miatt maradt meg, mert ez nagyjából elfelejthetetlen.

A könyvben még volt rengeteg visszaemlékezés, elmerengés, amit meg végképp nem szeretek, mert számomra vontatottá teszi az egészet. Időhúzásnak érzem, ezért nehézkesen is haladtam azokkal a részekkel.

A történetnek érzésem szerint nincs valódi lezárása. Olyan befejezetlen, mintha még kellene oda valami. Nem tudom, hogy ez egy esetleges folytatás miatt van-e így, viszont azt hiszem ha lesz is, nem biztos, hogy én befizetek rá. Egynek elment, de nem szeretném újra olvasni. Ettől függetlenül a krimi kedvelők élvezhetik és az újfajta vámpír megközelítés miatt is érdemes lehet elolvasni.