Anne Bishop: Vörös ​betűkkel

512 oldal

Twister Media kiadó

Eredeti cím: Written in Red

Fordító: Bozai Ágota

ISBN: 9786155631023

Fülszöveg:

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Külsőre:

A borítókép nekem valami eszméletlen módon tetszik. Pontosan a borító miatt is kezdett el érdekelni a könyv. Picit mondjuk nyeklősebb a papírja, mint amit én szeretek, de jól viselte a táskában cipelést. Viszont a nyújtott kicsi betűk és a tömött sorok nehezítik az olvasást.

Ami tetszett:

Az alternatív világfelépítés, úgy mindenestül.

Ami kevésbé:

Pár nem épp kedves karakter, de ez nem baj, kell az is. Illetve itt is zavartak az idegen szavak.

Kedvenc szereplő:

Elég sokan. Simon, Meggie, Vlad (ez csak szerintem marha ironikus név?), Erebus, Tél, a pónik.

Szerintem

Szintén recenziós példányként került hozzám, ráadásul úgy, hogy igazából csak a borító miatt érdekelt, fogalmam sem volt róla, hogy miről szól. Amíg nem volt a kezemben a könyv, nem is néztem a fülszövegét. Ebből a szempontból kicsit zsákbamacskáztam, de nem bántam meg. Fantasy könyvek közül az urban fantasy áll hozzám igazán közel, ez a könyv pedig határozottan az. Ó de még mennyire.

Az írónő úgy ahogy van felforgatta az ismert világ történelmét. Az ember nem egyeduralkodó értelmes lény a földön... sőt. Adott egy másik faj, ami ugyan hasonlít részben ránk, ugyanakkor még is mások. Alakváltók, vámpírok, elementálisok. Csupa olyan lény, ami ugyan mostanában divatos, na de nem így. Ezek a lények teljesen mások, mint amit megszoktunk. Máshogy működnek, más a hozzáállásuk, mint ami általában az ilyen történetekben. Meg persze teljesen máshogy is jöttek létre. Szó szerint minden ki van forgatva. A Mások, ahogy itt hívják ezeket a lényeket, nem barátságosak. Kihasználják az embereket, azon túl pedig csak kajának tekintik őket. Ezzel már adott is egy borzasztó nagy konfliktushelyzet, ami szavatolja a pattanásig feszült idegeket a könyvben. Már itt sejthető, hogy nem egy álmos, nyugodt helyre kerülünk, ahol kb. semmi sem történik. Arról nem beszélve, hogy egy kis világ magyarázás után szinte a közepébe csöppenünk, ahol is a főhősnő, már menekül, pont olyan helyre amit jobb lenne kerülnie. Már itt fogtam a fejem, hogy na ebből mi lesz még.

Azt hiszem nem árulok el sokat, ha leírom, hogy Meggie vérpróféta - és nem, nem próbálom meg leírni idegen szavakkal. Kiolvasni se tudom, nem hogy leírni -, már csak azért sem, mert már a fülszöveg is említi. Gyakorlatilag ketrecbe zárva nő fel, gyakorlati tudás nélkül. A világot szinte csak képekből ismeri, viszont véleményem szerint ez segít neki abban, hogy megfigyelés útján kitűnően tanulhasson. Ez pedig nagyon jó tulajdonság. Elszánt, bátor és véleményem szerint okos is, függetlenül a tudás hiányától. Egy látomásának köszönhetően menekül meg addigi „életéből” és kerül egyenesen a Mások területére. Amennyire jó ötlet, legalább annyira rossz is. Veszélyesek ezek a lények, akármikor egy rossz szóért vagy mozdulatért is megölhetik az embert, ugyanakkor innen csak úgy nem vihetik el. Na innen indul be igazán a móka.

Elég harapós a hangulat az egész történet alatt, ami nekem nagyon tetszett. Izgalmas változatosság volt, hogy ennyire másként kezelte az író, ezeket a fantasyból ismert fajokat, hogy mennyire semmibe veszik az embereket. Hasznos húsnak tekintik őket, amit meg lehet, sőt néha meg is kell enni. Az emberek pedig félnek tőlük, ami teljesen jogos, ugyanakkor egyértelmű, hogy ebből még baj lesz. Ez gyakorlatilag borítékolható, már az elején, hiszen ennyi elfojtott feszültséget valahogy ki kell engedni.

Felszültségkiengedés pedig akad bőven. Egy perc nyugta nincs az embernek a könyv folyamán, folyamatosan történik valami. Hol a Másoknál, hol az embereknél, hogy Meggie-vel aki mindig valamilyen módon bajba keveredik. Egész szerethető karakter az esetlenségével együtt is, vagy talán pont azért. Végigkísérhetjük, ahogy gyakorlatilag felnő, igen rövid idő alatt, közben alaposan megkavarja maga körül az állóvizet. Felforgatja a Mások világát, főképp egy valakiért közölük, de ez maradjon titok. Aki olvassa, úgy is megtudja. Teszem hozzá, nekem ez a kedvencem a történetben és már most vannak teóriáim a folytatással kapcsolatban és nem csak ezzel a két szereplővel. Ugyanakkor kiderül olyan is a könyvben, aminek Meggie-hez van köze és véleményem szerint a fő történetszálat fogja adni a folytatásokban. Igen sok egymáshoz kapcsolódó dolog van a könyvben, ez pedig megnehezíti, hogy spoiler nélkül írjak róla. Pedig komolyan próbálom, nem lelőni a fontosabb dolgokat.

Mindenképp érdemes elolvasni urban fantasy rajongóknak, meg aztán főleg. Már nagyon várom a folytatást, hogy kiderüljön miben volt igazam és, megtudjam a szereplők további sorsát. Szerencsére ennek nem volt annyira függővége, viszont azt sem tudom mikor olvastam utoljára ennyire aranyos részeket egy könyv végén. Nagyon sokat mosolyogtam a történeten, amellett, hogy izgalom az akadt benne bőven. Remekül összerakott világ, szerintem jó karakterekkel, izgalmasnak ígérkező folytatásokkal. Ráadásul itt tényleg csak az idegen szavakkal volt gondom, bár megmagyarázva meg volt, de én ízlésemnek túl sokszor fordultak elő, ráadásul szerintem egyszer sem sikerült őket rendesen kiolvasnom, szóval átugráltam rendszeresen. Hiába, aki nem tud külföldiül, az így jár. :)

A kiadónak újfent köszönöm a lehetőséget, ennél a könyvnél is. Két nagyon jó sorozatot ismerhettem meg nekik köszönhetően és remélem hamar jönnek a folytatások. Nem, nem célzás... :)