Ian Tregillis: Géplélek

464 oldal

Twister Media kiadó

Eredeti cím: The Mechanical

Fordító: Makai Péter Kristóf

ISBN: 9786155631108

Fülszöveg:

Külsőre:

Az igazat megvallva elsőre nem fogott meg a borító. Ez alapján nem foglalkoztam volna vele, ugyanakkor ismerve a történetet illik hozzá. Tetszik, hogy kartonszerű maga a papír, de pont ez, ami a leginkább tetszik a hátránya is. Ha valakinek izzadós a tenyere, annak hamar szét fog menni a papír. Egyébként nagyon jó minőségű a borító, masszív, jól bírja a nyúzást. Ellenben a betűk kicsik, tömött a hatása, kicsit nehezebben olvasható.

Ami tetszett:

Szeretem a hasonló stílusú történeteket, főleg ha jól van megírva.

Ami kevésbé:

Rengeteg belső monológ és magyarázás, bár ennek ellenére sem unalmas. Illetve nem egy olyan idegen szó volt, aminél vakartam a fejem, hogy ez most mi? Sok minden van megmagyarázva jegyzetekkel, de nem minden. Engem kicsit ez zavart. Ezekért a fél csillag levonás.

Kedvenc szereplő:

Jax, én azt hiszem imádom ezt a... nem tudom hogy fogalmazzam, mert szerintem emberibb, mint bárki más, de még sem az. Szóval egyszerűen csak imádom.

Szerintem

Számomra több okból is izgalmas ennek a könyvnek az értékelése. Először is, ez az első recenzió a blogomon és valójában még most sem tértem észhez, hogy én kaptam így könyvet. Már ez önmagában hihetetlen élmény. Másrészt a kiadótól az első könyv amit olvastam és meg kell valljam nagyszerű bemutatkozás volt. Az tény és való, hogy maga a borító nem sarkallt arra, hogy egyáltalán megnézzem miről szól a könyv. Ha nem hívja fel rá a kiadó a figyelmem, nem nézem meg és ez hatalmas hiba lett volna részemről. Nos akkor vágjunk is bele.

Azt hiszem az íróval kezdem és életemben először komolyabban foglalkozom azzal, amit magáról írt, vagy hagyott, hogy róla írjanak. A könyvekben ugye rendszerint van egy bemutatkozó rész magáról az íróról. Száraz tények, kis életrajz, általában nem maradandó élmény, van, hogy el sem olvasom. Most először viszont már ez nevetésre sarkallt, ami eldöntötte, hogy én szeretem ezt az írót. Nem tudom mennyi a valóság abban amit írt, de nem is érdekelt. Vicces és ironikus kicsit, szóval mindenképp ajánlom elolvasásra ezt a részt is.

Maga a történet sem mentes az ironizálástól, meg a humortól, függetlenül attól, hogy nem épp vidám világkép, vagy helyzet. Adott egy olyan alternatív történelemmel megáldott világ, ahol alkímia és még ki tudja mi segítségével az emberek képesek robotokat gyártani. Illetve valami ahhoz nagyon hasonlót. Óraszerkezetes fém lényeket, beléjük programozott megkötésekkel és parancsokkal, lélek nélkül... vagy talán még sem annyira.

Engem ez már itt megfogott. Mindig is szerettem az ötleteket, amik hasonló elgondoláson alapulnak. Gépek vagy valamilyen nem emberi lény érzelmekkel, amiknek elvileg nem szabadna, hogy legyen nekik. Itt egy kicsit tovább ment az író, mert úgy állította be, hogy az egész világ azt hihesse, még tudatuk sincs, csak előre beprogramozott dolgokkal működnek és ezen felül nulla értelem. Gyakorlatilag, ahogy a könyvben egy beszélgetés alkalmával szóba is kerül, nem többek mintha csak karórák lennének. Ezt valójában mindenkinek könnyebb elfogadni, mint belegondolni abba, hogy mi van, ha nem ez az igazság. Könnyebb tárgynak hinni őket, mint belegondolni, hogy tulajdonképp értelemmel bíró lényeket kínoznak minden áldott nap, akár a rabszolgákat. Valahol megértem ezt a szemellenzősséget, de elfogadni nem tudom.

A történet felépítésére a közepe táján ugrott be egy a témához nagyon is illő hasonlat. Olyan, mint egy metronóm. Lassan kezdődik, lassan indul be, ritka kattogásokkal, hogy a végére már szinte egy hanggá olvadjon össze. És tényleg. Az eleje, amíg az olvasót bevezeti az író a világba, megismeri Jax-ot és az egész helyzetet, még lassú. Aztán szép beindulnak azok a bizonyos fogaskerekek, lassú léptekkel megindul a gépezet és ahogy haladunk a könyvben előre, szépen átváltunk gyors sétára, aztán futásra, végül pedig esztelen loholásra, ami a végére gyakorlatilag egy robbanásban összpontosul. Az majd kiderül, hogy szó szerint vagy képletesen. Minden esetre a csúcspontnál már nekem is úgy kalapált a szívem, hogy azt hittem kiesik a helyéről.

Határozottan izgalmas a könyv, tele intrikával, hataloméhséggel, nyomorúsággal, szenvedéssel. Tipikusan az a világ, ahol nem szeretnék élni és ahol ha lehetne még is élnék, ha másért nem, hát Jax miatt. Igen, nagyon megszerettem a történet főszereplőjét. Egy végtelenül kedves, szeretetreméltó figura, aki minden őt ért rossz ellenére is tiszta maradt. Azt hiszem a körmöm le fogom rágni miatta, amíg a kezembe kapom a folytatást. Eleve sem volt könnyű élete, de ahogy a végén járt, hát meg kell mondanom, hogy iszonyatosan aggódom miatta. Nagyon-nagyon függővéget kapott, mindezt úgy, hogy igazából le van zárva és magában is elmenne a könyv, de még is, az ember a körmét lerágja a folytatásért.

Nem mondom, hogy hibátlan, viszont ezek korántsem rontottak annyit az élményen, mint amire elsőre számítana az ember. Nem szeretem a sok belső monológozást, monotonná, álmosítóvá teszik a könyvet számomra. Itt viszont ez annyira nem zavart. Nem untam el alatta sem magamat, pedig ez nálam tényleg nagy szó. Ha két oldalnyi egybefüggő leírás van, azt már előfordulhat, hogy csak átfutom, mert egyszerűen nem érdekel. Itt ezt egyszer sem éreztem, még is bennem maradt az, hogy a kevesebb jobb lett volna.

A másik ami engem zavart ugye a jó pár olyan kifejezés, ami nem lett megmagyarázva. Ez sokszor megakasztott, főleg az elején. Kicsit zavaró, de végül túl lehet lendülni rajta, egy idő után meg már nem is érdekelt annyira, azt hiszem megszoktam.

Összességében érdekes, izgalmas történet, szerethető főszereplővel, akiért izgulhat az ember és várhatja a folytatást miatta, hogy miként alakul a sorsa. Ugyanakkor van a történetnek egy olyan nyomasztó hangulata, ami miatt végig az az érzése az olvasónak, hogy nem lehet ennek jó vége... hát ez ki fog derülni a folytatásokból, csak lennénk már ott, hogy a kezembe fogom azt is.

Részemről biztosan ajánlom a fantasy kedvelőknek, mert egy igen jó történetet és egy igen jól megírt könyvet kapnak a kezükbe. Aki pedig szereti is ezt a témát, az külön élvezni fogja. A kiadónak pedig köszönöm, hogy felhívta a figyelmem a Géplélekre, valamint hogy megkaphattam recenziós példánynak. Határozottan egy élmény volt.