Libri kiadó
Magyar író
ISBN: 9789633103425
Fülszöveg:
Az isteneknek nem a vér a fontos, hanem maga a cselekedet. A világ körforgásának fenntartása múlik az áldozaton. Akiknek a vér és a hús kell csupán, azok az emberekre akaszkodó démonok és szörnyek. Minótaurosznak nem azért áldoztak szüzeket Kréta szigetén, hogy a nap felkeljen vagy az elvetett búza terméssé érjen. Neki hús és vér kellett. Nem isten volt, csak egy szörnyeteg. Akárcsak a mi lényünk a hajtóműben. Itt, a Mithrason.
A Mithras a világ leghatalmasabb emberalkotta űrhajója. Azzal a küldetéssel indul útnak a csillagközi térben, hogy száznegyvenezer utasával egy új bolygóra menekítse az emberi fajt. Ám a sok évtizedes utazás során a hajó gépházában életre kel egy titokzatos szörnyeteg, melynek éhségét minden hónapban csak gyermekáldozattal lehet csillapítani.
Nathan Evans, a Mithras orvosgenetikusa vezeti a laboratóriumot, ahol az áldozatra szánt klóngyermekeket előállítják. Évek óta dolgozik a legteljesebb elszigeteltségben. Munkája lassan tönkreteszi minden emberi kapcsolatát. Amikor pedig az egyik klón a megszokottól eltérő módon kezd fejlődni, az egész űrhajó, sőt talán az egész emberiség sorsa veszélybe kerül…
Külsőre:
A védőborító gyönyörű. Szöveg nélkül plakátnak is simán megállná a helyét. A szöveg viszont valamiért tömzsi hatást kelt. Lehet a rövid sorok miatt, de egy picit zavaró.
Ami tetszett:
A borítón kívül maga az ahogy felépül a történet.
Ami kevésbé:
Az a miről szól? Ez így hülyén hangzik, de így van.
Kedvenc szereplő:
Ebben a történetben olyan nem létezhet.
Szerintem
Miért is szereztem be ez a könyvet úgy, hogy valójában nem is nagyon tudtam miről szól? Libri akció, magyar író, szép borító. Azóta se tudom eldönteni, hogy bánom-e vagy sem. Egy biztos, hogy senki se vesz rá, hogy valaha az életben én ezt még egyszer elolvassam. Legszívesebben elfelejteném a történetet, de beette magát az agyamba és képtelen vagyok nem látni a képeket, az eseményeket amit lefestett az író. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most bóknak szánjam, vagy sem, szóval döntse el mindenki maga.
Amiről ez a könyv szól, a mód, ahogy felépül, szörnyűségében zseniális. Illetve, ha jobban utána gondolok, akkor a felépülése, az egész történet zseniális, amiről szól, arra pedig alig vannak szavak. Szörnyű, undorító, gyomorforgató, kiborító és annyira emberi... túlságosan is emberi, annyira jellemző ez a fajta képmutató önzőség az emberiségre, hogy szabályosan fáj. A hányinger kerülget ahogy belegondolok abba, amit ezen a hajón tettek, ahogy viszonyultak Nathanhoz. Egyszerűen felháborító, hogy gyilkosnak, valaki undorítónak tartják azért amit megtesz, holott az ő és a gyerekeik életét védi ezzel. Azért teszi, mert valakinek meg kell tennie ezt is, ha élni akarnak. Nos, szerintem nem érdemlik meg. Egyáltalán nem.
Nem tudom az író mit akart elérni, vagy kiváltani a könyvével, de ha azt, hogy veszettül dühös legyek, akkor azt sikerült. Nem tudok nem az lenni és ha módomban állna minden Mithrasit beleültetnék az ő bőrébe csak egy hónapra. Megnézném utána hogy éreznék magukat... bár sajnos tudom, mert sok hasonló történik a való világban is. Egészen addig, amíg ott vannak, addig megértik és szörnyülködnek, aztán szépen elfelejtik és ugyanoda visszatérnek, ahonnan indultak.
Ez pontosan az a spirál, amire épül az egész történet, amit magyaráz az író az elején. És ez az, ami szerintem zseniálisan van megoldva.
Elindulunk valahonnan és mire az egész rémálomnak a végére érünk, pontosan ott vagyunk, ahonnan indultuk, vagy legalábbis majdnem ugyanott. Szinte mintha el se kezdődött volna az egész, de azok a kis vagy olykor nagy változások, amik történtek mutatják, hogy azért még sem ugyanaz minden. Csak egy egyre mélyebbre zuhanó spirál, aminek sosem lesz vége.
Nem tudom kinek ajánlhatnám a könyvet. Szívem szerint mindenkinek és senkinek. Olyan kitörölhetetlenül beleég az emberbe, hogy újraolvasás nélkül is egész életemben emlékezni fogok. Ugyanakkor sosem azokba ég bele akikbe kellene...
A végére még egy gondolat. Szerintem a szörnyeteg nem a hajtóműben volt...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése