Vivien Holloway: Mesterkulcs

78 oldal
Főnix Könyvműhely
Magyar író
ISBN: 9789637051586

Fülszöveg:

„Gyerekkoromban ​számtalanszor halottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”


Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Külsőre:
Ez a borító valami őrült jól néz ki, nagyon szépen összerakott darab. Az anyagának van tartása, de a lapok itt is sorjásak és a szöveg túltömött. Nagyok a betűk, de túl kicsi a sorköz.
Ami tetszett:
A megálmodott világ és a főszereplő.
Ami kevésbé:
Rövid.
Kedvenc szereplő:
Winie határozottan.

Szerintem
Nem tudom igazából miért húztam eddig az olvasást. Eleve érdekelt a történet, talán az zavart kicsit, hogy tulajdonképp novella. Ez volt igazából vele végül az egyetlen gondom is. Ennyiből aligha lehet megmondani, hogy tetszik-e vagy sem. Winie határozottan tökös csaj, tetszik a felépített világ is, de ez így akkor is túl kevés. Lehet egybe kellett volna többet olvasnom belőle ahhoz, hogy tényleg megfogjon. Annyira mindenképp jó volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat és megszeressem a főszereplőt.

Egy eléggé megváltozott világ az alap, ahol fegyvert hordani, lopni szabad. Persze ha lebuksz itt se jársz jól, de ez a veszély nem nagyon fenyegeti a főszereplő hölgyeményt. Kifejezetten örülök, hogy végül az apja nevelte a mesterségére, mert ha olyan lett volna, mint a nővére alighanem agyvérzést kaptam volna tőle. Ügyes, talpraesett, önálló és igen csak tökös nő létére. 
Kicsit sajnálom, hogy nem láttuk működés közben a mesterkulcsot, de remélem ez a későbbi részekben változni fog.

William is érdekes figura, kicsit ellenpontozza nekem Winie-t, kíváncsi vagyok ebből még mi sül ki, minden esetre izgalmas dolgokat vetít előre az egyezségük. Várom, hogy jobban megismerhessük őt is.

Hát nem tudom mit írjak még. Izgalmas volt, de túl rövid. Mire belejöttem volna, már vége is volt. Azt örömmel látom, hogy a részek előrehaladtával egyre hosszabbak lesznek a kötetek. Szívesen olvasnék egy normál méretű rendes regényt is róluk, ahol kellően kifejtődhetnének a kapcsolatok, a jellemek, a világ. Minden amiből itt csak egy morzsányit kaptunk. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése