Athenaeum kiadó
Magyar író
ISBN: 9789632935294
Fülszöveg:
Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.
Külsőre:
A borító alapvetően jópofa. Viszont szerintem kicsit már túl merev a borító. A betűk picik, nehezen olvashatóak, főleg, ha az embernek gyakran kell lepakolnia.
Ami tetszett:
Ő... az alapötlet.
Ami kevésbé:
Számomra abszolút nem jött össze, hogy vicces legyen, egy-két esetet leszámítva, inkább erőltetett volt.
Kedvenc szereplő:
Néha Hollus és Béle (kivéve a neve)
Szerintem
A borító tetszett, a címe tetszett, az ötlet is nagyon, ahogy az is, hogy magyar az író. Mindezek miatt döntöttem az olvasás mellett, de azt kell mondjam nagyot csalódtam. Tényleg nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de egyáltalán nem sikerült. Már itt előre szólók, hogy abszolút nem fogok a spoilerekkel foglalkozni, szóval aki nem akarja, hogy lelőjem az eseményeket, az ne olvassa el.
Abszolút jó ötlet volt az alap, amit az írónő kitalált, párhuzamos világok, egy átkerült sárkány, meg minden más mellé. Az már más kérdés, hogy az átjáró nyitásának a módja már alapból kiverte a biztosítékot. Mármint a mi világunkbeli verziója. Most komolyan? Kinek jut eszébe pont merülőforralóval kipecázni a kotyogóból a telefont? Bár mondjuk Józsitól nem is tudom mit várok, egy életképtelen, léhűtő, nulla érdeklődéssel a világ felé, ráadásul mindenki minden marhaságot meg tud vele etetni. Borzalmasan idegesítő egy alak, aki hatalom helyett pár tisztességes atyai pofont érdemelt volna, még időben, mielőtt ilyen lett. Sárával ellentétben én egy csepp változást sem láttam rajta a könyv folyamán, bárhogy próbáltam.
És akkor a többi szereplő. Béla a legkedvelhetőbb, bár a nevétől kiver a víz. Nem azért, mert bajom lenne ezzel a névvel, hanem egy teljesen más világban erőlteti kellett a magyar nevet. Ha nekem úgy mutatkozna be egy lovag, hogy Béla vagyok, szerintem ott halok meg a röhögéstől és hívom a diliházat. Arról nem beszélve, hogy szinte mindenki másnak kitalált neve van a párhuzamos világban (Borbála persze nem, de az ég szerelmére ez legalább annyira kiakasztó, mint a Béla). Plusz az, hogy szinte semmin sem akadt fenn a mi világunkban, abszolút hiteltelenné tette. A tévétől minimum megijednie illett volna, legalább egy kicsit.
Hollus is néha borzasztóan túl lazázza a dolgokat. Olyan szinten leszarom hozzáállása van, hogy az már szinte fáj. Arról nem beszélve, hogy amennyire erőlteti a mi világunk nyelvének a használatát, hogy szinte már röhejes vele, mindemellett legalább jobban meglepődött pár dolgon, mikor átkerült ide, mint egy lovag, aki még csak nem is látta előtte ezt a helyet.
Az egész könyv próbál irtó vicces, meg laza lenni, de a legtöbb esetben ez inkább irritáló, semmint laza meg vicces. Sokszor fogcsikorgatva próbáltam nem agyvérzést kapni. Rengeteg olyan rész volt benne, ami a legkevésbé sem érdekelt.
Emellett azért meg kell jegyezni, hogy voltak benne jó viccek, amiken nevettem, vagy olyan részek, amik lekötöttek, szóval nem volt teljes csalódás, de... hát ezt én még átdolgoztam volna. Egynek elment, de nem lettem kíváncsi a következő részre. Cseppet sem, amit nagyon sajnálok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése