392 oldal
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Leven Thumps and the Gateway to Foo
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632451244
Fülszöveg:
A tizennégy éves Leven Thumps (más néven "Lev") sivár és nyomorult életet él Oklahoma államban, Burnt Culvert városban. De minden megváltozik, amikor tudomást szerez egy titkos átjáróról, ami összeköti a két világot: a valóságot és Foo birodalmát, ami az idők kezdetén teremtődött, hogy megajándékozza az embereket az álmok és a remény, a vágyak és a képzelet lehetőségével. De Foo-ban káosz van, és ebből a birodalomból három lény átmegy a valóságba, hogy visszavigye oda Levet, mert neki áll hatalmában megmenteni Foo birodalmát.
És jön Clover, a szellemes kis barát; Winter, egy lány, akinek megvan a maga különleges tehetsége; és Geth, Foo birodalmának jog szerinti örököse. Vajon ez a furcsa utazócsapat képes segíteni Levnek, hogy legyűrje kételyeit? Lev időben megtalálja az átjárót? Vagy Sabine és sötét árnyai találják meg hamarabb a kaput és elpusztítják az emberiséget?
És jön Clover, a szellemes kis barát; Winter, egy lány, akinek megvan a maga különleges tehetsége; és Geth, Foo birodalmának jog szerinti örököse. Vajon ez a furcsa utazócsapat képes segíteni Levnek, hogy legyűrje kételyeit? Lev időben megtalálja az átjárót? Vagy Sabine és sötét árnyai találják meg hamarabb a kaput és elpusztítják az emberiséget?
Külsőre:
Szeretem a kéket, így ez nálam pont telitalálat. Ahogy láttam megtartották az eredeti borítóját, ami szerencse mert tényleg jó. Leven kicsit mondjuk bamba rajta szerintem, de ha azt vesszük miken ment át nem feltétlenül kell csodálkozni. És persze Cloverˆˆ Nagyon eltalálták.
Ami tetszet:
A rajzok és Clover becenév ötletei. Némelyik elég ütős :)
Ami kevésbé:
Néhány leírásnál mintha elkalandozott volna az író. Ez egy picit kizökkentett néha.
Kedvenc szereplő:
Clover... akarok egy saját cirókát ^^
Szerintem
Nos. Először is sajnálom, hogy úgy fest nem adják ki a folytatását magyarul. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok angolul.
Aranyos kis történet. Sokszor borzasztóan sajnáltam a főszereplőt/szereplőket. Nem lehet túl jó így felnőni. Annyira nem is meglepő, hogy így nem volt könnyű útja. Akinek nem igen jutott jó az életben az nehezen fogja magát rábízni a sorsa,vagy elfogadni, hogy egyáltalán lehetséges ilyen.
Levent az anyja féltestvére neveli,bár én erre erős túlzásnak érzem ezt a kifejezést. Persze meg is kapja ő is, meg az iszákos párja is a magáét. A Foo-beliek kedvenc mondását használva: A sors elrendezi.
De milyen hely is Foo?
"Van egy hely a lehetséges és a lehetetlen között... egy nagyon is valóságos, Foo nevű hely"
Nos igen. Ott nem létezik lehetetlen, hisz azért létezik, hogy az emberek álmodhassanak, reménykedhessenek.
De akkor mi is a gond?
Sabine (a könyv teljes egésze alatt meg voltam győződve róla, hogy női név.... erre jó ha van szószedet a könyvben, ugyanis Suh-bine és nem Szabin) a probléma. Gonosz, önző és hataloméhes. Jó kis főellenség, akit annyira elvakít a hatalomvágya, hogy képes lenne mindent elpusztítani.
Árnyakat tud küldeni a valóságba, akik helyette garázdálkodhatnak az emberek álmaiban és kereshetik az egyetlen személyt, aki keresztül húzhatja a terveit. Egyesíteni akarja a két világot, hogy mindkettő felett ő uralkodhasson. Ehhez viszont szabad átjárásra van szükség Foo és a valóság között.
Miért, talán nem lehet?
De nem ám. Ahhoz, hogy a valóságból valaki átkerüljön, sok dolognak kell egyszerre történnie. Kell egy hibásan illeszkedő útkereszteződés, héttel osztható hőmérsékleti érték és egy hullócsillag.
Akkor mégis hogy akar Sabine átjutni a valóságba?
Mert van még egy lehetőség... Egy átjáró...
És mi köze mindehhez Levennek, kócos Winternek, Clovernek a cirókának és egy beszélő fogpiszkálónak? Megtudod, ha elolvasod.
Együtt izgulunk velük, mikor bajba kerülnek és örülünk, mikor valamit megoldanak. Utazásuk alatt Leven egy lelkileg meggyötört gyerekből, kénytelen hőssé válni, közben pedig meg kell küzdenie saját kisebbrendűségi érzéseivel. Sabine árnyainak nincs nehéz dolguk vele, hiszen eleve nem néz ki magából semmit, nem hogy azt, hogy fontos lenne bárkinek is.
És, hogy ne csak jót mondjak, néha ki tudja az embert zökkenteni, hogy az író elkalandozik magyarázatoknál. A történet folyásának szempontjából abszolút lényegtelen. Felhoz egy példát és elmegy a példa irányába, majd hirtelen amolyan na mindegy hangulattal visszatér az eredeti fonalhoz. Mintha amikor valaki beszél a napjáról, megemlíti, hogy találkozott egy adott emberrel és arról az emberről nekiáll egy tök más történetet mesélni, majd hirtelen visszatér az eredetihez. Persze lehet csak engem zavar az ilyen meg, de ez volt az egyetlen igazán negatív dolog.
Obert Skye nagyszerű párhuzamos világot, lényeket alkotott nekünk. Ha lenne lehetőség, én is megpróbálnék Foo-ba jutni. Összességében remek időtöltés. Ugyan nem váltja meg a világot, még is egy kis időre varázslatot csempész a mindennapokba. Utazás közben, vagy várakozáshoz ajánlom részemről. Én is úgy olvastam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése