Christina Dodd: A sötétség érintése

288 oldal

Alexandra Kiadó

Eredeti cím: Touch of Darkness

Fordító: Csengeriné Erdő Orsolya

ISBN : 9789632972626

Fülszöveg:

Féktelen vágyak, ördögi titkok

A jóképű, erős Rurik Wilder küzd a sötétséggel – a külső és a belső sötétséggel egyaránt. Rendelkezik a képességgel, hogy kedve szerint felvegye egy vad ragadozó madár alakját, ám ez a képessége halált és pusztulást eredményez. Egyszer aztán lehetősége adódik saját maga felszabadítására, és azon végzetes paktum felbontására, amely évszázadok óta szolgaságban tartja a családját.
Egy nő azonban az útjába áll – Tasya Hunnicutt, az írónő, aki mindenáron bosszút akar állni a gyilkosokon, akik végeztek a családjával.
Azokon a gyilkosokon, akikről az a hír járja, hogy olyan képességekkel bírnak, amelyekkel közönséges ember nem rendelkezhet.

Külsőre: 

Ahogy az előző pirosságát úgy ennek a kékségét sem értem. Nem találtam azt hiszem magyarázatot rá. A srácot valahogy nem így képzeltem el. 

Ami tetszett: 

Tasya múltja. Minden szomorúsága ellenére is. 

Ami kevésbé: 

Ebben azt hiszem nem volt nagyon ilyen. Talán a vége... mármint a legvége a levél 

Kedvenc szereplő: 

A komplett Wilder família. Nagyon megszerettem őket és drukkolok nekik. (Ezt így hagytam mert ez maradt)

Szerintem

A háttér, a világ és a téma még mindig a szívem csücske. Az ilyen típusú könyveket szeretem még mindig. Ez azt hiszem nem is fog változni. :)

Már az első részben is érdekes alaknak tartottam Rurikot, pedig csak rövid ideig szerepelt. Most, hogy jobban belepillanthattam, határozottan jobban kedvelem, mint a testvérét. Annak ellenére is hogy kicsit fura elképzelni, hogy egy alakváltó madárrá változik. Ez számomra elég... idegen. Nem ehhez vagyok szokva. 

Tasya is sokkal szimpatikusabb karakter volt, mint Ann a legjobb pillanataiban. Talpraesettebb, céltudatosabb, életrevalóbb. Nem egy nyivákoló kislány, ráadásul párosként is... érdekesebb volt. 

Az már a legelején egyértelmű volt, hogy Rurik ezt a titkolózást még meg fogja bánni. Pontosan ezért örültem, mikor Tasya végül ennek ellenére is képes volt megbocsájtani. Na meg persze, nem akkor mondja el, amikor valószínűleg nem ennyivel úszta meg. Itt nem volt igazán jó választás. Így vagy úgy, de mindenképp rosszul jött volna ki. Annál viszont valamivel több drámára számítottam a lánytól, mint amennyit végül csinált.

A vége felé eléggé megsajnáltam szegény Tasyát. Nehéz lehetett, mikor azt hitte, hogy Rurik meghalt, de valamiért én ezt képtelen voltam elfogadni. Nem voltam hajlandó elhinni. Pont ugyanazért nem hittem el azt sem, ami a végén a levélben állt. Az átok megtöréséhez kellenek a fiúk is. Fura lett volna, ha meghal. Még akkor is, ha előnytelenül sok ellenfelet kapott madárként egy farkashoz képest. Jasha ugye csak egyet, ő meg kapásból hármat plusz még korábban is egyet. Ez úgy kicsit igazságtalan...

Az egyetlen feltűnő hiba az volt, hogy Skóciában leborotválták Rurik haját (kész szentségtörés) és amikor már a vonaton voltak, akkor meg vizes volt a haja. Ennyire azért nem nő gyorsan. Nem hiszem, hogy egy hétnél több eltelt volna.

Második részként határozottan jobb volt, mint az első. Sokat adott a történethez, így kíváncsian várom az elvileg halott harmadik fiú hányattatásait. Szeretem ezt a sorozatot.