Shannon Messenger: Vihar szeli ketté

432 oldal

ÉTK Kiadó

Eredeti cím: Let the Sky Fall

Fordító: Komáromy Zsófia

ISBN: 9789635132294

Fülszöveg:

„Fergeteges és romantikus: egy viharos szerelmi történet” – Becca Fitzpatrick a New York Times bestseller listás Hush, Hush (Csitt, csitt) című sorozat szerzője

MEGTÖRT A MÚLT

ELVÁLASZT A JÖVŐ

ÖSSZEKÖT A SZERELEM

A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit.
Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.

A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.

Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.

„Shannon Messenger bemutatkozó ifjúsági regénye vicces, pörgős és csalafintán romantikus, egyszerűen káprázatos” – Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!” – Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője

Külsőre:

A borító szép. Ritka, hogy csak azért olvasok egy könyvet, de ez megfogott. Pedig a cím elég borzalmasan van ráírva.

Ami tetszett:

A légelementál faj.

Ami kevésbé:

Audra... irritált.

Kedvenc szereplő:

Hát hát... a levegő? Nem igen volt kedvencem... Vane egy kicsit... de még gyerek

Szerintem

Olvasható? Persze. Miért ne lenne?

Időtöltésre jó? Abszolút. Amíg elolvasod eltelik az idő, mindenképp. 

Szerettem? Nem. Képtelen voltam... 

Az alap ötlet nagyon jó. A főszereplő lány baromi idegesítő. Nem tudtam vele azonosulni. Megértem, hogy szar neki, mert azt hiszi ő tehet az apja haláláról. De ez a szintű önsanyargatás már szerintem kicsit vicces. Semmi valóságos nincs benne. Játssza a sráccal a macska-egér játékot közben meg depizik, hogy jaj de szar vagyok. Komolyan Vane ezerszer jobb pedig néha ő is tudott picsogni. Még is több tartás volt benne minden számára rémisztő részlet ellenére, mint valakiben aki elvileg katona és erre nevelték. 

A változz szemszög elsőre fura volt, de amikor már megszokja az ember akkor jó. Azt hiszem felkötöttem volna magam, ha végig Audra szenvedését kell olvasnom. Ha csak Vane szemszöge lett volna,  akkor pedig sok minden nem derül ki. Ide kellett ez. Vagy lehetett volna nem belső nézetes (magyarul E/1-es írás stílus).

Annyi jó dolgot lehetett volna kihozni ebből a könyvből, az alap ötletből. Még is valahogy... nem tudom. Sokaknak tetszik, de engem nagyon nem fogott meg. Nem igen éreztem közben semmit. A harc jelenet volt talán az egyetlen amire azt mondom, hogy ér valamit.  Legalábbis számomra.

Nekem ez egyszer olvasós volt. Azt nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem tudtam szeretni. Vane kedvelhető, de még fel kell nőnie. A folytatást el fogom olvasni, de nem fogok mindent félredobni érte az biztos.