Fabyen kiadó
Magyar író
ISBN: 9637955844
Fülszöveg:
Az isten szerelmére, meg ne vegye ezt a könyvet!
– ha ki nem állhatja a Fable-regényeket
– ha férfi – és hiú
– ha nő – és a férfiakat Istennek látja
– ha nem szeret nevetni
– hasműtét után
– varratszedés előtt
Azonban azonnal vigye haza ezt a könyvet,
– ha érdekli minden idők legelégikusabb love story-ja, amely arról szól, miként szeretett egymásba Chantal és Sultan
– ha kíváncsi rá, hogyan mérgesítette el szerelmüket pl. a csirkelábakkal gazdagon feldíszített karácsonyfa
– ha tudni kívánja, mi történik, miután Sultán egy szép napon hazatér Afrikából, hogy felkutasson egy orvost, akinek vírus tapad a kezéhez, ám a doktort halva találja
– ha sejti már, hogy Sultant űzőbe veszi a titkosszolgálat, s bár Chantal könnygázzal védi magát, neki is menekülnie kell, árkon-bokron, emlékeken, Afrikán át
– pláne, ha…
Tudja mit?! Ha kíváncsi a történetre, olvassa el VAVYAN FABLE és Maggie Bell könyvét!
Ez egy szerelmi történet, s mint olyan: kész akcióregény.
Utolsó – fontos – figyelmeztetés: számoljon a féktelen nevetés következményeivel, és feltétlenül csatornáztassa székét, fekhelyét, mielőtt a könyv olvasásába fogna!
Külsőre:
Maga a borító egész vastag, masszívnak tűnik, a betűk közti tér kicsit nekem kevés, egybe folyik a szöveg. A borító alapvetően illik a könyvhöz, szóval nem lehet rá panasz.
Ami tetszett:
Azt hiszem mondhatom, hogy semmi...
Ami kevésbé:
Gyakorlatilag minden más. Főleg a nyelvezete, meg a kitalált szavak. Falra másztam tőle.
Kedvenc szereplő:
Talán Symur, de csak az idegesítő nyugalma miatt.
Szerintem
Van egy könyves társaság, aminek a tagja vagyok és őket kértem egyszer, hogy ajánljanak valami vicceset, mert sok szomorú könyvet olvastam. Ez volt az egyik, viszont a könyvtárban nem találtam... aztán amikor anyósomnál voltam, megláttam a polcon, gondoltam elkérem. Végén már csak ezért olvastam el.
Komolyan, a fülszövege még tetszett, azon egész jót nevettem. Aztán jött a könyv és 474 oldal alatt mindössze kétszer nevettem el magam valamin. Minden más az agyamra ment. Adott egy házaspár (volt házaspár) akik ennél különbözőbbek már nem is lehetnének. Borzalmasan sztereotíp karakter mindkettő, ráadásul tök hülyék. A pasi föld buta, de meg van róla győződve, hogy főnyeremény és a világ ura. A csaj meg túl kikent, otthon is kisestélyiben van kb. nem bírja elviselni a férje hülyeségeit, de még is csorgatja utána a nyálát, még az után is hogy elhagyja. Mindkettőt meg kellene csapkodni egy péklapáttal, bár Sultan valószínűleg csak hülyébb lenne...
És akkor e mellé jön a fura nyelvezet. Néha olyan érzésem volt, mintha a múlt évezredből szabadult volna az írója. Oké, hogy kb. hatvan éves az írója, de anyukám nem beszél ilyen furán, pedig ő még idősebb is, szóval ez nem mentség...
A teljesség igénye nélkül pár részlet, amitől szó szerint falra másztam.
"Másodízben az utolsó pillanatban döbbent rá, hogy megfeledkezett édesanyja könyörgéséről, miszerint ne merészeljen hazamenni Milánóból Giulio házi készítésű kagylós ravolija nélkül, ám ha mégis megcselekszi, akkor felnyársaltatik, és ízekre tépetik."
"lőhatlan" gondolom ez a golyóálló akart lenni.
És akkor a két vicces rész is, hogy azért ne csak r osszat írjak róla.
"...Nem szeretném, ha kábultságomban összetévesztenék egy nyitott hasüreget a kávéscsészémmel, és megkavarnám benne a cukrot."
A másik meg mikor Chantal minden szúrósba belemászik. Csalán, bogáncs, szeder, vadrózsa. És ennyi.
Folyamatosan azt néztem mikor érek már a végére, mikor fogy már el végre ez az egész és mikor nem kell már olvasnom belőle többet. Kész megváltás volt, amikor eljött a könyv vége. Arról nem is beszélve, hogy az első pillanatban ahogy feltűnt Sultan az ajándékával, már tudtam azt, ami miatt ők az egész világot átbukdácsolták. Azt hiszem Fable nem az én íróm. Örülök, ha valakinek tetszik, de én nem szeretnék tőle többet olvasni...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése