Diana Wynne Jones: A ​vándorló palota

320 oldal
Pongrác kiadó
Eredeti cím: Howl's Moving Castle
Fordító: Laukó Viktória
ISBN: 9789638857545

Fülszöveg:

(Valójában a könyvön nincs fölszöveg, szóval molyról másolom be. :))
Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet.



Külsőre:
Kemény borítóshoz mérten jó kis masszív, szép védőborítóval. Aranyosak a rajzok rajta, Calcifer kifejezetten tetszik rajta. Kicsit nekem sűrűn szedett, de egész olvasható volt így is.
Ami tetszett:
Az mindenképp, hogy Howl honnan jött. Calcifer énekelgetése, meg hogy Sophie-nak két testvére van.
Ami kevésbé:
Én nem éreztem úgy, hogy nagyon érdekelné Howl-t Sophie. De lehet ez az olvasás körülményei miatt volt.
Kedvenc szereplő:
Calcifer egyértelműen, meg itt Michel is.

Szerintem
Az óta szeretném elolvasni, mióta rájöttem, hogy létezik könyvben. A belőle készült Miyazaki művet imádom és nagyon kíváncsi voltam milyen lehet könyvben, főleg ugye, mert legtöbbször jobb, mint az adaptációja. Végül egy kedves moly karácsonyi ajándékaként végre a magaménak tudhattam a könyvet, így egyértelmű volt, hogy amint lehet, neki is ugrom. 

Azt hiszem vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Először is, sok köze nincs a filmhez. Eszméletlen sok minden lett megváltoztatva benne, volt ami előnyére, volt ami valójában értelmetlen. Meglepő módon most annyira nem zavart. Egyszerűen fogtam és külön kezeltem a kettőt és a film maradt a kedvencem továbbra is. A könyvet pedig legalább még egyszer mindenképp el kell olvasnom, mert egyelőre még túlságosan azon lovagolok, hogy mik a különbségek. Arról nem beszélve, hogy munka közben olvasva simán elnéztem pár dolgot.

Maga a világ még mindig hihetetlen itt a könyvben is. Az egész aranyos és magával ragadó, csak azt fájlalom, hogy én nem éreztem annyira, hogy Howlt érdekelné Sophie. Olyan hirtelen és gyors volt a vége, olyan érzésem volt, hogy addig semmi, akkor meg hirtelen egy pillanat alatt zsupsz egymásba szerettek. Csak pislogtam nagyokat. Bár az is lehet, hogy mivel végig Sophie szemszöge volt és első olvasás, valahogy nem esett le nekem se, ahogy neki se az apró jelek. 

Minden esetre egyáltalán nem bántam, meg, hogy olvashattam. Biztos, hogy nem utoljára. Egy kicsi varázslat mindenkinek kell. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése