Móra / Kárpáti kiadó
Eredeti cím: (a könyvben ciril betűkkel van, azt ki nem másolom :))
Fordító: Baka István, Illusztrálta: Lengyel Rita
ISBN: 9631139395
Fülszöveg:
A védőborítóm már nincs meg, a könyvön amúgy nincs fülszöveg, így ezt most kihagyom.
Külsőre:
A grafika nagyon szép rajta, kicsit sajnálom, hogy már nincs meg a védőborítóm, de ez is szép és egész jól bírta, pedig sokat cincáltam magammal és nagyon nagyon régóta megvan. A szöveg nekem kicsit sűrűn szedett, így olyan érzés mintha nem haladnánk és nehezebb követni.
Ami tetszett:
Az, hogy milyen okosnak ábrázolták benne a lovat.
Ami kevésbé:
Az emberi ostobaság és kegyetlenség.
Kedvenc szereplő:
Tolkunov, a kisfiú és Favorit
Szerintem
Nem is tudom már mikor kaptam ezt a könyvet. Iszonyatosan régóta megvan és mindig cipeltem magammal, még a koleszba is. Még sem olvastam el soha. Beleolvastam, ez biztos, de hogy a végéig nem jutottam az biztos. Azt hiszem jobb is, mert akkora traumát okozott volna, ami kétlem, hogy kell egy gyereknek.
Favorit egy ritka okos és ritka vérvonalú ló, akinek már a születése körül is furcsaságok vannak, ahogy egész további életében. Lassan ismerjük meg a múltját, nagyrészt az ő visszaemlékezéseiből, ahogy az utazás alatt elmereng az életén.
Csodálatos barátot talál a zsokéja személyében, ami ritka. Ritka értékes kapcsolat alakul ki köztük, amire mindkét félnek hatalmas szüksége van. Egymást támogatják, tartják életben és teszik boldoggá. Sokszor két ember között sincs ilyen mély tényleg igazi kapcsolat.
Ezt teszi tönkre két idióta csapat. Egy adag tudós, meg a tenyésztelep. Mintha nem is érdekelné őket, hogy két életről van szó. Szabályosan undorító ez az egész. Egy ember betegen kórházban, a lova pedig nem tudja mi történt, ezek meg marakodnak, mintha csak egy tárgy lenne. Sosem szerettem az ilyet és itt sem kedveltem meg.
Aztán persze az utazás. Nem is értem, hogyha a tenyésztelepnek annyira fontos, hogy visszakapja a lovát, miért nem küld lószállítót? Az intézetnek meg hogy jut eszébe egy élő állatot teherszállító kocsira felpakolni, ami marhára nem erre való. Borítékolható volt, hogy ennek nem lesz jó vége. Elküldeni egy idiótát, hogy vigyen egy iszonyatos pénzt érő versenylovat, egy élőlényt egy hosszú útra egy nem megfelelő szállítójárművel, amikor láthatóan inkább lelépne. Oké persze ha munka van munka van, de akkor is. Ezt sosem fogom megérteni, ahogy azt sem, hogy a dühét szerencsétlen állaton tölti ki, nem foglalkozva vele, hogy akár bánthatja is.
Ez a hangulat az egész utazást áthatja, hogy egyre közelebb kerüljünk az elkerülhetetlenhez. Dühítő és elszomorító, hogy ilyen megtörténhet. Hiába csak egy könyv, az ember tényleg ilyen, ahogy itt bemutatják...
Valami olyant írt meg ebben az író, amit jó lenne mindenki orra alá dörgölni, hogy na ilyenek ne legyetek. Persze ez szép meg jó, csak az emberi természetből kiindulva, teljesen hasztalan...
A könyv megmarad, mert túl régóta megvan és érzelmi értéke nagy, de nem hiszem, hogy szeretném még egyszer elolvasni és még egyszer szembesülni ilyennel. A szomorú vége egy jó időre, ha nem örökre velem marad.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése