Agave Könyvek
Eredeti cím: The Taker
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9786155049996
Fülszöveg:
AZ IGAZI SZERELEM AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGIG TART.
A HALHATATLANSÁGNAK VISZONT ÁRA VAN.
Dr. Luke Findley egy újabb unalmas éjszakára számít, amikor elkezdi a szokásos éjszakai műszakját St. Andrew kisvárosának kórházában. Azonban amint találkozik Lanore McIlvrae-vel a sürgősségi osztályon - aki sérülései ellenére egy gyilkosság gyanúsítottja -, azonnal megváltozik az élete. Pár órával később már a kanadai határ felé tart vele, tudva, hogy ezentúl soha semmi nem lesz olyan, mint régen.
Lanore McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, mivel számára az örökkévaló. Az élete az 1800-as években kezdődött, és a kétszáz év során, amit a Földön töltött, mind az erőszak, mind a testi gyönyörök megkísértették, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez.
Egészen mostanáig.
Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó műve lenyűgöző, különböző századokon és kontinenseken átívelő, izgalmas és misztikummal teli regény. Felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti.
Külsőre:
Külsőre nagyon szép könyv. Gyönyörű figyelemfelkeltő borítóval. A sorközei és a betűmérete kicsit nehezíti az olvasást.
Ami tetszett:
Maga az ötlet.
Ami kevésbé:
Túldolgozták.
Kedvenc szereplő:
Egyik sem. Senkit se tudtam megkedvelni benne.
Szerintem
Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Még anno akkor vettem, amikor a postán dolgoztam. Tetszett a kinézete és érdekesnek hangzik. Hát sajnos nem igazán azt kaptam, amire vártam.
Az alap történt nagyon jó lenne... ha nem lenne ennyire túlkombinálva. Ennél a könyvnél úgy érzem a kevesebb több elve érvényesülhetne. Túl nyújtott, sok az ugrálás benne, nem is csak két, de legalább három-négy idősík van benne. Lanore gyerekes, erőszakos és önző. Jonathan enyhén nárcisztikus, szintén önző és képtelen kiállni valamikor is magáért. Igaz, nem épp abban a korban születtek, amikor ez megszokott lett volna, de akkor is. Ha már egyszer annyira nagyra tartották akkor a férfiakat, jó lett volna, ha egy hangyányit férfiszerűbb, nem csak egy csapodár gyerekes szépfiú. Az egész kapcsolatuk csupán önzőségen alapszik, semmi szerelem vagy szeretet nincs benne. Kihasználják a másikat, birtokolni akarják. Ebben semmi szerelem sincs, hiába hangoztatja ezt Lanore.
Luke könnyen befolyásolható, fásult valaki, akit elkábít a lány szépsége és története. Szerintem kicsit túl könnyen adja magát és úgy érzem ez az egész nem lesz valami hosszú életű.
Adair nagyon furcsa, de nagyjából az ő történeténél kezdtem azt érezni, hogy na ez végre érdekel. Kegyetlen, szívtelen és önző ő is, mint ebben a könyvben mindenki más is.
A történetét túlkomplikált. Ha néhány dolgot kevésbé fejt ki, nem lett volna annyira unalmas. Ha csak a fele ennyi lett volna, vagy a harmada, azt hiszem nagyon megszerettem volna, de így... így egyszerűen fogcsikorgatva kínlódtam, hogy haladjak végre. Érdekelt mi a vége, tudni szerettem volna, hogy miként jutnak el a végére, ami mint kiderült még bőven csak a kezdet. Biztos, hogy egyszer elolvasom a többi részét is, de nem mostanában. Egy olvasásnak jó volt, de nem hiszem, hogy szeretném még egyszer végigrágni magam rajta.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése