Anne L. Green: Eltitkolt ​múlt

Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? 

Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Külsőre:

Kifejezetten szeretem, ha egy borítónak van tartása, de ez meg már túl merev. Igaz, hogy második tulajdonos vagyok, de akkor is megtört belül a ragasztás két helyen is. A borítókép szép, viszont a cím vékony és semmilyen betűtípusa kicsit zavar. Belül a betűtípus és a sorköz miatt könnyen olvasható.

Ami tetszett:

Azt hiszem leginkább a háttértörténet.

Ami kevésbé:

A vége. A könyv hosszához képest nekem túl gyorsan, tömörítve lett vége.

Kedvenc szereplő:

Amyék. Bocsánat, még mindig őket szeretem a legjobban. :) És Lexie amikor nem hisztérika.

Szerintem

Szeretem az írónő könyveit. Tudom, hogy nem csalódok benne, akkor sem, ha akad egy-két dolog ami nem annyira tetszik, alapvetően mindegyik könyvét szerettem eddig. Ez is azok közé tartozik, mert bár számomra akadt benne olyan, ami zavart, vagy nem értettem egyet, még is azt nyújtotta, amire számítottam. Érdekes, szerethető, forró hangulatú, még is szívhez szóló történet. 

Adott a két Alex (ezen még mindig nagyon jót mosolygok). Mindkettő menekül valami elől, ami ad egy alap üldözéses hangulatot az egész könyvnek. Alexander önmaga elől, legalábbis én ezt éreztem vele kapcsolatban, bár lehet az helytállóbb, hogy magához próbál menekülni, ha tudná ki is az. Lexie pedig a múltja és egyúttal maga elől is, mert így könnyebb elviselnie a jelenlegi helyzetet. Aztán persze egymásba szaladnak... na jó elég erős túlzás ezt mondani arra, hogy valakit elcsapnak kocsival. Persze úgy szép az élet, ha zajlik, az meg itt bőven megvan.

Akad minden. Piszkos múlt, féltékeny ex, idióta apósjelölt... komolyan mondom csodálom, hogy nem őrültek meg a végére. Természetesen azért akadt itt hiszti, depresszió, veszekedés is, ami adott helyzetben nem akkora nagy szám, de Lexie-t nem szerettem, mikor átment hisztisbe. Megérteni megértem, elvégre senki sem lehet mindig erős, de na. Akkor is idegesített ezzel a viselkedéssel, attól függetlenül, hogy minden tiszteletem az övé azért, amit végig csinált, nagyrészt tök egyedül. 

Alex változásai is tetszettek. Ha nem tudnánk hozzá az előzményeket, kicsit gyorsnak és érthetetlennek tűnne, de így nem, elvégre nem akkor kezdődött a változás, csak a végső lökést adja meg Lexie neki. Ettől függetlenül az a hitelen ragaszkodás egy kicsit gyors, főleg, hogy a lány hazudik neki. Érthető okokból, de attól még hazudik, ahogy Alex is végső soron. Elég necces erre építeni egy kapcsolatot és a legritkább esetben alakul jól, de itt pont ellenpéldával állunk szemben. És tény, hogy lelövöm a végét, de minden jó, ha jó a vége. 

Összegezve megint csak egy kellemes és izgalmas olvasmányt kaptunk az írónőtől, amire számítani is lehet tőle. Romantika, erotika rajongóknak ajánlatos olvasmány.:)