Fumax kiadó
Eredeti cím: The official movie novelization
Fordító: Bayer Antal
ISBN: 9786155514913
Fülszöveg:
A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt.
Orgyilkosok vagyunk.
Callum Lynch nem jó ember. A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják. Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerhának XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.
Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amelyekkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.
A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségévél, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.
Callum Lynch ugyan nem jó ember, de azok, akik megmentették és ősei titka után kutatnak, mindennél rosszabbak.
Külsőre:
Filmes borító, semmi extra. Ugyanakkor illik a világba. Masszívabb borító, szép nagy betűk. A sorköz nem nagy, de ettől még szépen olvasható.
Ami tetszett:
A sok plusz infó, ami a filmből kimaradt és így jó pár változtatás értelmet nyert.
Ami kevésbé:
Túlságosan olyan, mint a film így néha kicsit untam. Bár filmkönyvtől mit várok?
Kedvenc szereplő:
Callum... és nem értem miért mondják azt, hogy nem jó ember. Tényleg nem.
Szerintem
A játékot imádtam, főleg Ezio részét. Így egyértelmű volt, hogy meg fogom nézni a filmet, amit belőle csinálnak, csak a mikor volt a kérdés. Végül persze meg is néztem és bár szerintem egész jó lett, volt pár olyan változtatás, amit nem értettem, de tenni ellene nem nagyon tudtam.
Aztán megláttam, hogy a Fumax kiadja könyvben a film történetét, hát persze, hogy egyértelmű volt, hogy meg is fogom venni. Ami azt illeti duplán, mert kapott egyet bátyám is.
Nehéz úgy írni a könyvről, hogy az ember ne akarja végigmagyarázni közben az egész történetet, meg azt, amire épül. Kicsit túlságosan is kocka vagyok ahhoz, hogy ne álljak neki a játékról is mesélni, de azért megpróbálom, mert most nem az van a középpontban, hiába arra a világra épül.
Adott egy igen csak alternatív történelemmel megtarkított világ, ahol két frakció vívja örök háborúját. Az egyik fele irányítani akarja az emberiséget, a másik a szabad akaratunkért harcol. Ez szép meg jó, de minket meg senki sem kérdezett... na jó viccet félre téve, nem tudnám pontosan eldönteni, hogy tulajdonképp itt ki a rosszfiú. Ugye az egész nézőpont kérdése és Callum pont ebbe fut bele. A múltjában olyan dolog történt, amit egy gyerek sem lenne képes feldolgozni, még úgy sem, hogyha érti. Ő viszont semmit sem értett az egészből, egészen addig, amíg a Templomosok meg nem magyarázták neki. Természetesen a saját verziójukat mondták, ami csak az igazság egyik fele. Ennél valójában jóval összetettebb a történet és ő is csak lassan eszmél rá arra, hogy miről is van valójában szó.
Ami engem zavart és csak a könyvnél jöttem rá, hogy mennyire, hogy Callum mindenki szerint egy bűnöző, akit halálra kellett ítélni. A filmnél nem derült ki miért, a könyvben ellenben igen és véleményem szerint kitüntetést érdemelne ezért, nem mérget. Azt hiszem sosem fogom az ilyent megérteni, de ez már az én problémám.
A játékban is és azt hiszem itt is megmaradt az, hogy valójában a múltban játszódó részeket jobban kedvelem. Itt a szokottnál jobban érdekelt a jelenkori szál, ugyanakkor Aguilar fejében is érdekes volt lenni. Sőt, talán jobban is, mint a többiekében. Érdekes volt a gondolkodását átlátni, a tettei mozgatórugóit, az érzéseit megélni. Egy hosszabb ismeretségnél szerintem őt is képes lennék úgy megkedvelni, mint anno Ezio karakterét. Persze ahhoz szerepelnie kellene a játékban, hogy végigvihessem az életét.
Na ennyit arról, hogy nem írok a játékról... nem megy ez nekem, de azt hiszem megbocsájtható ebben az esetben. A lényeg, hogy a könyv jó, bár pont az a hátránya, ami az előnye is, hogy filmkönyv. Kicsit unalmas így néha, túlságosan ugyanaz, mint a film, de ezért nem vonok le csak fél csillagot, mert mindezekkel együtt rengeteg pluszt is adott hozzá, ami érdemessé tette az olvasását. Ajánlom mindenkinek akinek nyitott kérdések maradtak a film után, például, hogy az animus miért olyan, amilyen. Meg persze mindenkinek aki szereti a játékot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése