160 oldal
Fumax kiadó
Eredeti cím: A House at the Bottom of a Lake
Fordító: Rusznyák Csaba
ISBN: 9786155514944
Fülszöveg:
Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.
Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Két emelet.
Egy kert.
És a bejárati ajtó nyitva áll.
Egy ház a tó mélyén.
A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:
Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Külsőre:
A borítóját imádom. Örülök, hogy meg lett tartva az eredeti, mert iszonyat látványos. A betűk kicsit kicsik, de mivel nagyobbak a sorközök ez annyira nem zavaró.
Ami tetszett:
A témája és az író stílusa mindenképp. A végét meg egyszerre imádtam és utáltam.
Ami kevésbé:
A két főszereplő. Irritálóan hülyék.
Kedvenc szereplő:
A ház. XD
Szerintem
Onnantól, hogy olvastam a Madarak a dobozban könyvét, egyértelmű volt, hogy ezt is be fogom szerezni. Ahogy Malerman összes könyvével leszek, ami megjelenik magyarul. Esélytelen, hogy ennek a szadistának ne szerezzem be minden könyvét, ahhoz túl jól csinálja, amit csinál. Ezzel így van a kollégám is, ha már én játszom a könyvdílerét. Ezt is elolvastattam vele, meg a korábbi könyvét is. Nagyon tetszett neki mindkettő.
Sajnos ennek a könyvnek azonban van két hátulütője. Az első, a két roppant irritáló és gyenge karakter. Buták, gyerekesek (oké, hogy gyerekek, de ez akkor is), önzőek, képmutatóak és idegesítőek. Tipikusan olyan karakterek, akiket az ember péklapáttal csapkodna, amíg nem kerül némi ész is a fejükbe. Nem az egészséges kalandvággyal van a baj, mert az elég emberi. Persze, hogyha találnak egy alagutat ami nem tudják hova vezet, akkor átcsónakáznak rajta. De egyszerűen az a szintű mulyaság ahogy egymáshoz állnak. Ahogy később is viselkednek egymással, nem tudom egyszerűen elnézni nekik. Komolyan ha maga a történet nem olyan lenne, amilyen, már csak miattuk is utálnám az egészet.
A helyükben nem tudom mit csináltam volna, ha felfedezek egy házat a víz alatt, de hogy engem is érdekelt volna valamilyen formában, az tuti. Kit ne érdekelne? Már csak azért is, mert még is csak hogy kerül egy olyan elzárt helyre egy tó legaljára. Mondanám, hogy olvasd el és megtudod, de Malerman pont nem arról híres, hogy valódi válaszokat ad. Sokkal többet hagy a saját képzeletedre, mint más író és azt hiszem ez is az, amiért szeretem. Dolgoztatja a fantáziám, nem hagy ellustulni olvasás közben, nem ad tényleges válaszokat, hanem meghagyja az alkotás egy részét az olvasónak. Arról nem beszélve, hogy mindezt úgy képes véghez vinni, hogy közben nem utálom meg érte... már pedig hajlamos vagyok rá, mert nem szeretem ha valamit úgy zárnak le, hogy tulajdonképp fogalmam sincs mi a fene van. A könyv olvasása közben pedig végig ezt éreztem, sőt néha hangosan morogtam is, hogy nem értem mi történik miért történik.
Úgy érzem, hogy Malerman pont az az író, akinél halálra spekulálod magad a történeten, hogy mi miért úgy van, ahogy. Főleg, ha elkap a gépszíj. Ez mondjuk nem mindenkinél sikerül, de mivel nem vagyunk egyformák, ezen nem is kell csodálkozni. Sokat gondolkodtam utólag ezen a könyvön. Furcsaság akad benne bőven. Nem volt olyan rémisztő, mint a Madarak a dobozban, de számomra ettől még izgalmas volt, jó volt olvasni, egy kicsit ott lenni a házban és elfelejteni levegőt venni, mikor a víz alatt voltak (igen ezt ilyen esetben mindig eljátszom filmeknél is. Egyszer ezért fogok megfulladni). És most itt jut eszembe, hogy valakinek az értékelésében pont azt olvastam, hogy amennyi mindent lent csináltak, nem bírhatták volna ki egy levegővel. Az én véleményem szerint sem, ugyanakkor még is csak volt ott valami, ami miatt az egész hely más volt. Miért ne lehetett volna ez is más? Miért ne bírhatták volna pontosan a ház hatása miatt tovább levegővel, mint normál esetben? Az egész helyzet elég abszurd és mivel semmit se magyaráz meg szinte, akár ez is lehet. Minden csak annak a kérdése ki mit képzel bele abba, amire lehetőséget kap.
Tény, hogy nem olyan jó, de ha hosszabb lett volna, akkor talán többet is beleadhatott volna az író. Viszont az is tény, hogy így sokkal többet hagy meg nekünk merengeni, na meg idegeskedni. Szerintem ez nála szándékos és pont ezért szeretem is, még ezt a könyvét is a hibák ellenére. Meg tudom a könyvnek bocsájtani a tökéletlenséget, mert Malerman elérte, hogy még most is a történeten pörögjön az agyam, majdnem egy hónap távlatában. Én azt mondom mindenki adjon neki egy esélyt és elég nyitottan álljon hozzá, na meg ne felejtsük, hogy partnernek kell lenni hozzá. El kell fogadni, hogy minimum a történet fele az olvasó fantáziáján múlik. Ha valakit ez el tud kapni, az nagyon élvezni fogja.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése